Byun Baekhyun
EYELINER
- Hol van? HOL?!
Byun Baekhyun meglehetősen nyugtalan
arckifejezéssel csörtetett végig a nappalin korán reggel, és sorra forgatott
fel mindent, ami az útjába került, és mozdítható volt.
- Mit keresel? – kúszott a
látótérbe a konyha felől egy kócos, fekete haj, ami egyértelműen Chanyeolhoz
tartozott.
- Sehol sem találom!
- De mit? – nézett fel értetlenül
a rapper.
- A szemceruzám! – hányta le a
párnákat az ülőgarnitúráról Baekhyun, mikor egy összevont szemöldökű, pizsomás
Junmyeonba ütközött.
- Mi a…
A leader hirtelen elsápadt, és szörnyülködve
nézett végig a szobán, ami úgy festett, mintha gránátvetővel végigvonult volna
rajta az amerikai légierő.
- Byun Baekhyun… – dörmögte,
Chanyeol pedig felkészült, hogy másodperceken belül olyat ordít, hogy két
házzal odébb a szomszéd is lefordul az ágyáról ijedtében. De még mielőtt
megtehette volna, a bejárati ajtó sarkig kicsapódott, olyan hűvös szellőt hozva
magával, hogy összerezzent, és már ahhoz sem volt kedve, hogy a két jómadarat
leteremtse reggeli kocogásukból megérkezve.
- Jó reggelt, Joonma! – Tao
akkorát köszönt, hogy a ház is belezengett.
- Jobbat – mondta közömbösen
Junmyeon, majd egy utolsó szemrehányó pillantást vetett Baekhyunra, és
felvánszorgott az emeletre.
- Mi a fene? – csukta be maga
mögött az ajtót Kris, miközben tekintete a kutakodó Baekhyun és a szétszórt
holmik között cikázott. Kérdőn Chanyeolra pillantott, aki csak megrántotta
vállát. Még mindig félálomban kornyadozott az étkezőasztalnál, így intett
nekik, jelezvén, hogy ne menjenek messzire – a reggeli mindjárt kész. A többiek
valószínűleg telepatikus képességgel bírhattak, hogy abban a pillanatban
robogtak le az emeletről, amint Chanyeol fejében elhangzott a gondolat. Luhan,
aki legelőször ért le, megtorpant a lépcső alján, mire a többiek – hogy
hirtelen nem tudtak lefékezni – sorban egymás hátába ütköztek.
- Mi van? – mordult fel a sor
végén Jongin.
Mind a hatan megbotránkozva álltak
a nappali előtt, és kérdő pillantásokat küldözgettek egymás felé, végül Chen
volt az a bátor tag, aki hangosan is rá mert kérdezni:
- Baekhyun-ssi, mit… mit csinálsz?
- A szemcruzmat keresm… - érkezett
egy alig érthető válasz az asztal alól.
- A midet? – kérdezte sztereóban
Yixinggel együtt.
- A szemceruzámat!
A tagok furán összenéztek, majd
egy másodperc csend után harsány nyerítésbe kezdtek. Baekhyun szemeivel szinte
szikrákat szórt, de túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ennél több figyelmet
tulajdonítson az éretlen bagázsnak, akiknek minden bizonnyal fogalmuk sincs a
jó kinézetről, ezért nem is izgatná őket, ha eltűnne a szemceruzájuk.
- Kávét? – dugott egy bögrét Sehun
Luhan orra alá.
- Kérek – vette el csillogó
szemmel a porcelánt az idősebb, és összeborzolta a maknae egyébként is kócos
haját. – Köszönöm, Sehun-ah.
Tekintete újfent a nappalira
tévedt, ahol a rendetlenség változatlan volt, Baekhyun viszont annál idegesebb.
- Biztosan begurult ide… - morgott.
- Baekhyun-ah, szerintem-
- Ne most Luhan!
- Oké… - hagyta rá vállrántva a
szöszi, és lehuppant Kyungsoo mellé a kanapéra. Egyre nehezebben állta meg,
hogy ne hajítsa el kezéből a bögrét, és hasát fogva lehemperedjen a földre.
Kezét a szája elé emelte, és halkan odasúgott a mellette ülőnek:
- Ne szóljunk neki, hogy ott van a
hátsó zsebében?
- Még ne – vigyorgott bögréje
mögött Kyungsoo, akin látszott, hogy ugyancsak nehezére esik visszafogni magát.
Szerencséjükre a kenyérpirító kattanása jelezte, hogy az utolsó pirítós is
elkészült.
- Srácok, kész a reggeli!
Ha nem lett volna elég gyanús a
helyzet, úgy most egyszerre pattant fel mindenki a helyéről, és rohamozták meg
a konyhát, csakhogy tettetett mit sem sejtésüket leplezni tudják.
- Most mi van?! – mordult fel Baekhyun.
Akkor már mindenkinek feltűnt a
farzsebből kikandikáló ceruza, Chanyeol feje szinte pukkadozott, a többiek meg
inkább oda sem néztek, nehogy kísértésbe essenek.
- Persze, szórakozzatok csak
rajtam – mondta sértetten Baekyhun, és követte a jómadarakat a konyhába. Tekintete
lépten-nyomon Luhanéval találkozott, akinek az arcára volt írva, hogy még egy
perc és megszakad a nevetéstől, így igyekezett elkerülni csapattársa
szemkontaktusát.
- Tudom, hogy te tetted el Luhan –
méregette az idősebbet. - Azért vágsz ilyen önelégült fejet – mondta mindent
tudó hangon, és ledobta magát a székre, mire a ceruza hatalmasat reccsent.
Olyan csend lett a konyhában, hogy
a légy pisszenését is hallani lehetett volna. Senki sem mert megszólalni, csak
lélegzet visszafojtva figyelték Baekhyunt, akinek arcára fagyott a rémület.
- A farzsebemben van, ugye?
Luhan bátortalanul bólintott
kettőt, és tenyerét a szájára tapasztotta, mielőtt éktelen hahotázásba kezdett
volna.
- Sejtettem.
