Forog velem a világ.
Az érzés, amit Izabella még eszméletlen állapotban is
érzett, körülbelül ez lehetett egy kis hányingerrel fűszerezve. Taemint lassan
az őrület határa fenyegette, idegességében nem tudta hova tenni ezt a
szerencsétlen helyzetet.
- Mi van már?! Mért nem ébred fel?! – törtek ki belőle a
gondolatok, miközben fel-alá mászkált a hotelszobájukban.
- Amekkora ütést kapott, nem csodálom, hogy ilyen sokáig
eszméletlen – szólt Jaewon, aki Izabella mellett ült a kanapé szélén, figyelve
annak minden lélegzetvételét. – Egyszer jövök Budapestre, és te akkor is
pluszmunkát csinálsz nekem.
- Akkor mért nem a kórházba vittük? – vonta kérdőre a
sunbae-t Taemin némiképp dühösen.
- Szeretnéd látni magad a holnapi újságban azzal a
szalagcímmel, hogy „Lee Taemin, aki fejtörést okoz a magyar lányoknak”? A szó
szoros értelmében…
Jaewon előrelátó volt mindenben.
- Jogos – szólalt meg a konyhapultot támasztó Jinki.
- Készülj fel, hogy térden állva esedezz a bocsánatáért, ha
felébred – adta fel a leckét a sunbae, majd elhagyta a lakosztályt, hogy
tolmács után nézzen.
Kínos csend telepedett a társaságra. Hosszú percekig csak
egymás lélegzését hallgatták, míg Taeminnek végleg elfogyott a türelme.
Felpattant a helyéről, a kanapéhoz lépett és Izabellát a vállainál fogva rázni
kezdte.
- Ébredj már fel! – kiabálta.
- Taemin!
- Elment az eszed?! Hagyd abba! – kiáltották a többiek.
Jinki és Minho egyszerre fogták le az önmagából kifordult maknae-t.
- Meg vagy húzatva?! Még nagyobb bajt akarsz okozni? –
korholta le a vezető.
- S-sajnálom – sütötte le Taemin a szemeit. – Nem akartam…
de ez már kiborító! – szipogott. – Mért nem tér magához? Meghalt, vagy mi??
Alig, hogy elhagyták a száját a - még egy hullát is sértő –
szavak, halk mocorgást hallottak a kanapé felől.
- Ébredezik! – kiáltott Kibum.
Mindannyian Izabella köré gyűltek, és feszülten figyelték,
ahogy lassan kinyitja szemeit.
A lány még mindig úgy érezte, hogy forog vele a világ, ezért
beletelt egy kis időbe, míg a homályos pacák körvonalakká rajzolódtak. Lassan
ült fel, kezével az ütés okozta huplit dörzsölgette.
- Hssz... Ez fáj – szólalt meg.
- Eh? Mit mond? – néztek értetlenül a tagok, mire leesett a
tantusz, hogy magyarul beszélt.
- Basszus, nincs valakinél egy szótár? – kapkodott Jonghyun.
- Hé, minden oké? – legyintette meg kezét Taemin Izabella
arca előtt.
A lány szemei elkerekedtek. Nem akarta elhinni azt, amit
látott. Tényleg a SHINee ül mellette, vagy csak az ütés miatt hallucinál?
- S…SHINee?
- Nae! Nae! – bólogattak megkönnyebbülten a tagok. – Úgy
tűnik egy rajongóval van dolgunk – mosolyodott el Jinki.
- Annyeong! – integetett Taemin. – Gwaenchana? – kérdezte és
reménykedett abban, hogy Izabella megérti, mit akar mondani.
- Do you speak English? – próbálkozott Kibum.
- Hol van már Jaewon a tolmácssal? – kiáltott Jonghyun még
mindig szótár után kutatva.
- Izé… annyeong. Izabella imnida – mutatkozott be, még
sokkolt állapotban. – B-beszélek koreaiul…
Ezt a kijelentést nagyjából öt perces döbbent hatásszünet
követte.
- Hát… hát ez igazán nagyszerű! – csapta össze a tenyerét a
vezető. – Örülök a találkozásnak, Onew vagyok a SHINee-ból – nyújtott kezet.
- I-igen, tudom – szívélyes kézszorítások közepette
mutatkozott be a többi tagnak, és még most sem tudta elhinni, hogy ez vele
történik. Taeminen volt a sor, hogy bemutatkozzon, és ezer hálát rebegjen az
istennek, amiért nem történt nagyobb baj.
***
Kellemes kamillatea illat töltötte meg a levegőt. A többiek
lassanként felszívódtak, Jinki és Kibum a sunbae után indultak, Jonghyun és
Minho a szobájukban, Taemin pedig a konyhában tevékenykedett.
Öt perc sem telt bele és már hozta is tálcán a folyékony
orvosságot.
- Még egyszer nagyon sajnálom a történteket – nyújtotta a
csészét.
- U-ugyan… én sajnálom, hogy gondot okoztam. Biztosan nagyon
elfoglaltak vagytok – fogadta el a gőzölgő italt Izabella, és próbált nem
zavarba jönni, attól, hogy éppen a kedvenc idolja szolgálja ki teával. –
Egyébként… hatalmas rajongód vagyok!
Nagy bátorságra volt szüksége, hogy ezt ki merje mondani. De
úgy érezte, Taeminnek mindenképpen tudnia kell, hiszen nem minden nap
találkozik az ember a kedvenc sztárjával.
- Ott leszek a szombati koncerten. Már a jegyem is megvan –
folytatta.
- Aigoo – pattant fel a kanapéról a maknae és a táskájához
szaladt, majd kihúzott belőle egy VIP jegyet. – Kérlek, fogadd el ezt. Ez a
legkevesebb, amiért majdnem agyrázkódást okoztam – vakarta a tarkóját és
átnyújtotta a jegyet.
- Oh! Köszönöm, de igazán nem szükséges, szerencsére nem
történt semmi baj és…
- Ragaszkodom hozzá! – vágott közbe. – Nem tudom, mivel
kárpótolhatnálak… Talán, bevihetnélek a koncert előtt a backstage-be, vagy…
esetleg meghívhatlak egy fagyira? – próbálkozott.
- Hát… igazán jól hangzik mindkettő, de…
- Akkor ezt megbeszéltük! – vágott ismét a lány szavába. –
Írd fel ide a számodat, és majd hívlak.
Egy papírcetlit tolt az orra alá és széles mosolyra húzta a
száját. Izabella nem is kívánt mást, csak, hogy könyökölhessen tovább a
konyhapulton a gőzölgő kamillatea mellett ábrándozva és belefeledkezhessen
annak az embernek a mosolyába, aki mostantól kezdve lesi minden kívánságát.
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése