LOWRIDER
- Nem lehetünk együtt…
- Szívem, nem kell ezt tenned.
- Hát nem érted? A kapcsolatunk itt véget ér. Holnap
elutazom…
- Kérlek, maradj – könyörgött a fiú és közelebb vonta
magához. – Maradj.
- Nem lehet – suttogta a lány elhaló hangon.
A fiú szorosan magához húzta, mélyen a szemébe nézett, majd
a mámor elködösült leple alatt csókban forrtak össze.
- Kérlek, ne hagyj itt. Szere-
- ENNYI!
A két fiatal egyszerre ugrott szét Kang rendező éles
hangjára és lenéző, ugyanakkor gyűlölködő tekintettel fordítottak hátat
egymásnak.
- Kevin! Édes fiam, ez neked szerelmi vallomás? Több
érzelemmel! Romantikus filmet forgatunk, nem brazil szappanoperát!
- Nem tehetek róla, hogy képtelen vagyok szerelmet vallani
ennek az önimádó fruskának, főleg nem úgy, hogy meg is kell csókolnom!
- Még neked áll feljebb?! Akkora az arcod, hogy full HD
felbontásban nem férne el a kivetítőn!
- ELÉG! – kiáltott bele a rendező a megafonba, mire a
civakodó színészek elhallgattak. – Újra – sóhajtotta és visszaült a rendezői
székbe. – Második jelenet, csapó kettő!
Kevin erőt vett magán, megfogta a lány kezét és ismét
átszellemült a szerepébe. Partnere is krákogott egy sort, majd nagyot nyelt és
belevágott a szövegébe:
- Nem lehetünk együtt.
- Szívem, nem kell ezt tenned.
- Hát nem érted? A kapcsolatu.. áh! Ráléptél a lábamra te
szerencsétlen! – szakította félbe a játékot a lány éktelen sipítozása.
- Muszáj volt megmozdulnom, nem bírom, hogy folyton a
képembe lihegsz! – szállt vitába a szőke hajú.
- Majd adok én neked olyan képen lihegést, hogy míg élsz,
nem felejted el!
- ENNYI! – csapta le mérgesen Mr. Kang a megafont. – Teljesen
használhatatlanok vagytok. Mára végeztem veletek, de azt ajánlom, holnapra
embereljétek meg magatokat különben mindketten ki lesztek rúgva! És most tűnés
– intett és már szaladt is hozzá az egyik mellé kijelölt staff, hogy egy pohár
enyhén buborékos ásványvízzel hűtse le a feltüzelt idegeit.
A lány vágott egy utolsó fintort és hosszú haját vállán
átdobva az öltözőjébe tipegett.
- Teljesen kikészít! – fakadt ki a sminkes sunbae előtt. –
Csak egy nagyképű egoista, semmi több!
- Idol… mire számítottál, édes? – mondta szemrehányóan a
sunbae, miközben megigazította a forgatás közben lekopott sminkét. – Ne is
foglalkozz vele Yumii-ssi.
Eközben Kevin
öltözőjében…
- Egy percig sem bírja ki, hogy ne ő legyen a középpontban!
Minden apróságért hisztizik, és persze, hogy mindig neki van igaza!
- Egyetértek. A nők mind egyformák – támogatta pártfogoltját
a stylist fiatalember, miközben megtűzte újabb remekművének oldalán a cipzárt.
A két színészpalánta egyszerre sóhajtott fel saját tükreik
előtt ülve, de ha tudták volna, hogy abban a pillanatban mindketten ugyan azt
csinálják, inkább nem csinálták volna.
Végül Yumii unta meg előbb tükörképének bámulását.
Összeszedte holmiját a plüss díványról, majd azokat rózsaszín retiküljébe
gyömöszölve búcsút intett a sminkes lánynak és távozásra kényszerítette fáradt
végtagjait. Lomhán ballagott le a lépcsőn és célba vette a főbejárati ajtót, de
mikor keze annak kilincséhez emelkedett, egyből elkapta onnan egy másik kézzel
való ütközés után, ami szintén az ajtó túloldalára akarta vinni tulajdonosát.
Idegesen pillantott fel, hogy leteremtse az illetőt, aki van olyan merész, hogy
pont akkor akar kilépni azon az ajtón, amikor ő is, de amint meglátta, hogy a
türelmetlen tolakodó a legnemkívánatosabb személy az egész épületben, inkább
hátrált két lépést. Kevin arcára hihetetlen grimasz ült ki, de végül nagy
kegyesen kinyitotta az üvegajtót és előre engedte, mert azért mégsem veszett ki
belőle minden udvariasság.
- Khm. Kösz – préselte Yumii, de látszott rajta, hogy igen
nehezére esik kimondani ezt a kedvesnek mondható szót.
Átdobta vállán a táska pántját – ami nagy ráérősségében csúszott
le róla – és villámléptekkel hátra sem nézve száguldott át a külső fotocellás
ajtón, ki az utcára, hogy minél távolabb tudhassa magát a szőkétől.
- Vigyázz! – rántotta vissza hirtelen egy kéz egy világtalan
kerékpáros elől, aki olyan tempóval szelte a járda betonlapjait, mintha
maratoni rekordot készült volna megdönteni. Az így félresikerült lépéstől Yumii
egyszeriben Kevin karjai között találta magát.
- Mosolyt kérek! – hallottak egy gúnytól bűzlő hangot, a
következő pillanatban pedig vakuvillanás jelezte, hogy egy bulvárpletykára éhes
paparazzi lekapta őket.
Yumii a váratlanul jött meglepetésben arcát kezével
takargatva hámozta ki magát a megmentő karok közül és elrohant a tettek
színhelyéről.
- Kérem, ne fotózzon! – fordított hátat a kamerának Kevin,
de a nagy objektívvel ellátott Nikon csak kattogott megállás nélkül, míg taxiba
nem szállt és elhajtott a kiadó épülete elől.
*
„A Lowrider
sztárjainak romantikus pillanata” – olvasta a rendező az Asta magazin
címlap sztorijának szalagcímét, majd a harmadik oldalra lapozott és rátért a
cikk olvasására: - „Tegnap lekapták a
Lowrider két főszereplőjét, miközben érzelmes búcsút vettek egymástól a Lotte
Entertainment székháza előtt. A két színész a fárasztó forgatás után az
ügynökségtől kilépve egymás karjaiban kötöttek ki…”
- Mi?! – csattant fel Yumii és kezével idegesen legyezni
kezdte arcát. – Rendező, ez hazugság! Egy idióta biciklis száguldozott a járdán
ő meg csak… - akadt el mondandója, miközben zavartan Kevinre mutogatott.
- Csak visszarántottam ezt a botlábút, különben elcsapták
volna – vette át a szót az említett, mire Yumii felszisszent a kelletlen
szóhasználaton. – Ez a cikk csak egy hazugs-
- Játsszátok el – szakította félbe Kang rendező.
- Mi? – kérdezték döbbenten egyszerre.
- Játsszátok el, hogy együtt vagytok.
- MI?! – belezengett a terem a hangjukba.
- Ma délután lesz egy sajtótájékoztató, ti pedig szépen el
fogjátok játszani a valóságos álompárt – érzékeltette kezeivel a meghitt
gondolatot. – Ellenvetés?
- Van! A filmben is éppen elég eljátszani…
- Kang-sam! – siránkozott Yumii. – Ennek semmi értelme! Mért
kéne eljátszanunk, hogy együtt vagyunk a való életben is?
- Nézzétek a statisztikát – dugta az orruk alá az ezüstszínű
Samsung táblagépét. – A nézettségetek kétszeresére nőtt az elmúlt tizenhét óra
leforgása alatt. Szóval – nézett rájuk jelentőségteljesen – alakítsatok jól.
Azzal hóna alá vágta a táblagépet és kilépett az irodából.
Kora délután már nagy nyüzsgés volt az épület emeleti
konferenciatermében. Riporterek és újságírók végtelen számban, vakuvillanások
és egymásba lógó térmikrofonok amerre a szem csak ellátott a zsúfolásig telt
helyiségben.
- Yumii-ssi! Yumii-ssi! Mióta vannak együtt?
- Mért titkolták a média előtt?
- Befolyásolja a kapcsolatuk a film forgatását?
- Kérem, válaszoljon!
Yumii csak ült beharapott ajakkal és idegesen gyűrögette
szoknyájának szélét, de abban a percben inkább ordított és kézzel-lábbal
tiltakozott volna az állítólagos kapcsolatuk ellen, minthogy vigyorogva
válaszolt volna, de nem tehette. Kevinre pillantott, akit látszólag egyáltalán
nem frusztrált a fennálló helyzet. Csak ült keresztbe vetett lábakkal és
mosollyal az arcán válaszolt minden kérdésre, amit hozzá intézett a sajtó. A
rendező látta, hogy egyáltalán nem fűlik a foga a dologhoz, ezért gyengén
oldalba bökte és a fülébe súgott:
- Yumii-ssi, válaszolj a kérdésekre.
A lány fújt egyet és arcára erőltetett egy kelletlen
félmosolyt, majd szólásra nyitotta a száját:
- Egyáltalán nem befolyásolja a forgatást – mondta
érzelmektől mentes hangon. – Minden erőnkkel a filmre koncentrálunk.
- Mennyi idejük jut egymásra a szabadidejükben, mikor nem a
filmmel vannak elfoglalva?
- A szoros napirend miatt elég kevés, de próbáljuk kiélvezni
minden percét – válaszolt Kevin mosolyogva és kezét Yumiiéra helyezte az
asztalon. A fekete hajú megborzongott a fiú érintésére, de nem esett ki a
szerepéből annak ellenére, hogy legszívesebben pofonnal illette volna szép
fehér arcán a bőrt.
- Igazán boldognak tűnnek – mondta az egyik riporter.
Túl jól játszom a
szerepem – forgatta meg a szemeit Yumii e gondolatára.
- Igen, nagyon boldogok – bólogatott nagyban Mr. Kang és
felállt az asztaltól. – Köszönjük, hogy részt vettek a sajtótájékoztatón.
Reméljük kielégítő választ kaptak a kérdéseikre – azzal intett a két fiatalnak,
hogy álljanak fel.
Így is tettek, és vonakodva ugyan, de összekulcsolták
kezeiket, majd egyszerre köszönetet nyilvánítottak, és egy mély meghajlás után
levonultak az emelvényről.
- Most már elengedhetsz – mondta Yumii undorodva és
kirántotta a kezét Kevinéből.
- Gratulálok srácok! – robbant be közéjük vidáman a rendező.
– Remekül játszottátok a szerelmes párt, az újságírók kajálták! Azt hiszem,
mégsem rúglak ki titeket – veregette vállon őket, majd az irodájába indult,
hogy személyesen is fogadjon néhány riportert egy exkluzív interjú erejéig a
filmmel kapcsolatban.
- Én leléptem – szólalt meg Kevin és villámléptekkel
elhagyta a termet.
- Tch – fújtatott Yumii. – Először kedves, utána meg csak
úgy itt hagy? Mi ez már… - és idegesen levetette magát a fehér ülőgarnitúrára,
hogy feldolgozza a nemrég történteket.
Másnap meg is jelent a következő cikk.
„A Lowrider forgatása
hamarosan befejeződik, fellélegezhetnek a szereplők és végre több időt
szentelhetnek a kapcsolatuknak. Kevin, aki Hyunggu-t, az egyik főszereplőt
alakítja, elmondta, hogy a szoros időbeosztás miatt alig jut idő az
együttlétre. A Lowrider premierje várhatóan a jövő hónapra tehető…”
- Most boldog? – sóhajtotta Kevin. – Remélem, a premier után
befejezhetjük ezt a kis színjátékot.
- Természetesen – bólintott Mr. Kang és egy elégedett
mosollyal a képén hátradőlt a székén.
Hetek teltek el boldog boldogtalanságban, amit a két fiatal
töltött el egymáshoz kényszerítve. Egyáltalán nem örültek, de lassan
hozzászoktak a gondolathoz és természetesnek vették, hogy van. Csak várták,
hogy végre vége legyen és visszaszámolták a napokat, amikor még „együtt”
lehettek. Egyetlen ember örült csak a népszerűségüknek, ami napról napra egyre
magasabbra hágott a nézettségi mutatókon. A munkálatok ennek köszönhetően
szaladtak, és lassan a film végéhez közeledtek. Már csak az utolsó mindent
eldöntő jelenet volt hátra.
- Huszonkilencedik jelenet, egyes csapó!
Az olajzöld Chevrolet Impala begurult a díszlet közé. A
volán mögül kinyúlt Hyunggu, azaz Kevin hosszú karja és megragadta Yumii
csuklóját, aki a járdán sietett előre, hogy elérje a pontban éjfélkor induló
New York-i járatot.
- Szállj be – mondta, de a lány nem mozdult.
Dermedten állt, lesütött szemekkel a földet pásztázta.
- Szállj be – ismételte.
- Már döntöttem, New York-ba megyek. Kérlek, hagyj-
- Oh Haesook! – kiáltotta a nevét és maga felé fordította. –
Már megmondtam. Nem hagyom, hogy elmenj, érted?
- H-Hyunggu…
A fiú megnyomott a kocsi műszerfalán egy kis fekete gombot,
és a Chevy eleje lassan megemelkedett. Egészen addig el sem engedte a gombot,
míg a lány fejének magasságába nem ért. Akkor kihajolt az ablakon, és tarkójánál
fogva magához húzta.
- Szeretlek – mondta és közelebb hajolt hozzá, de mielőtt
ajkaik összeértek volna, mennydörgés-effekt zengte be a stúdiót.
- Jöhet az eső! – intett Kang rendező, mire megnyitották a
mennyezeti csapokat így a víz zápor formájában lezúdult rájuk.
Hyunggu és Haesook pedig csak bámultak egymás szemeibe, majd
Hyunggu közelebb hajolt és stúdió elsötétült, ezzel homályt borítva a csókra…
ami igazából meg sem történt.
- És ennyi! – kiáltotta a rendező, majd reflektorok újból
kigyúltak.
- Na végre – hajolt el Kevintől Yumii és megkönnyebbülten
felsóhajtott.
A Chevy orra visszaereszkedett eredeti szintjére, Kevin
pedig – akkor már csurom vizesen – kiszállt belőle. Két staff rohant oda
hozzájuk és nyújtották nekik a száraz törölközőket, amikbe rögtön be is
burkolóztak.
Mélyen meghajoltak mind a rendező, mind a stáb- és staff tagok előtt hálájuk
jeléül. Hiába civakodtak ők ketten a nap huszonnégy órájából huszonkettőben, a
film csak elkészült, és biztosra vehették a sikert.
- Szép munka srácok! – dicsérte meg őket elismerően Mr.
Kang. – A forgatás ezzel véget ért. Köszönet a stábnak, a kellékeseknek, a
statisztáknak és persze a színeszeknek! Szép munka volt emberek! – mondta, mire
tapsvihar tört ki a teremben.
Yumii is elmosolyodott a rendező szavaira. Ez volt az első
őszinte mosolya mióta a Lotte ügynökségéhez került Kevinnel együtt. Ezzel a
szokatlan gesztussal az arcán vonult az öltözőjébe, hogy vizes ruháját
lecserélje valami szárazra és megszabaduljon attól a töménytelen mennyiségű
alapozótól, amit az arcára kent forgatás előtt a sminkes sunbae. De mikor az
öltöző ajtajához ért megpillantotta az emlegetett szamarat Kevin öltözője előtt
felhőtlen beszélgetésbe elegyedve vele.
- A kis dög… - sziszegte. Csak egy nagyképű idol, mi? Akkor minek teszed az agyad neki? –
cikáztak fejében a gondolatok, és hirtelen maga sem tudta mi ez a fura érzés,
ami előtört belőle. Ösztönből cselekedett mikor hatalmasat köszönt a folyosón
szembe jövő fiatalemberre, aki nem mellékesen Kevin stylistja volt.
- Jason, szia! – és széles mosolyra húzódott a szája.
- Hali – intett vidáman a srác a maga laza, vagány módján. –
Klassz voltál a forgatáson.
- Igazán? – kiáltott fel Yumii harsányan. – Köszönöm!
A hangos kacajra Kevin is odakapta tekintetét, amire Yumii
csak egy elégedett vigyorral reagált, majd újból Jasonhöz fordult. Nem kellett
sokáig várnia, addig nevetgélt a fiúval, míg egy mély hang félbe nem szakította
a komolynak nem mondható eszmecserét.
- Khm, beszélhetnénk? – állt meg mögötte Kevin, mire lassan
megfordult és egy lenéző pillantást küldött felé.
- Nem látod, hogy épp nem érek rá? – majd átdobta nedves
tincseit a vállán és visszafordult Jasonhöz. – Hol is tartottunk?
Kevin idegesen fújt egyet, aztán hirtelen megragadta Yumii
csuklóját és maga után húzta egészen az öltözőjéig, ahol becsapta maguk mögött
az ajtót és kulcsra zárta azt.
- Elment az eszed?! – hisztizett a lány. – Azonnal nyisd ki
az ajtót!
- Nyugodtan elmondhatod, nem foglak kinevetni – fonta
keresztbe a karjait Kevin és nekidülleszkedett a tükrös asztalnak.
- Ugyan mit?
- Tetszem neked. Tudom, hogy csak féltékennyé akartál tenni
Jasonnel – mondta azon a gúnyos, mindentudó hangján.
- Hah, még hogy féltékennyé? – nevetett erőltetetten Yumii.
– Nem is tudom ki akart rámászni a sminkesemre.
- Ennek ahhoz semmi köze! Csak dumáltunk.
- Mi is csak dumáltunk – affektált. – Jobb, ha elfogadod a
tényt, hogy Jason sokkal jobban élvezi az én társaságomat, mint a tiédet.
- A francokat! Jason teljes mértékig egyet értett velem
abban, hogy egy idegesítő, hisztis liba vagy!
- Ha meg ez a véleményed, akkor a mi a fenének zártál be
ide?! Azonnal engedj ki, vagy hívom a biztonságiakat! Hallottad Woo Sung Hyun?!
Engedj-
Beléakadt a szó. A hangos, immáron bevett szokásnak számító
veszekedésnek végül Kevin vetett véget egy hosszan tartó csókkal, ami végleg
beléfojtotta a szót a lányba, aki nem merte bevallani magának a saját érzéseit.
Sokan vagyunk így, azt hiszem.
Így esetnél fogva történt, hogy Kang-sam lemondta a
sajtótájékoztatót, ahol ország-világ előtt kijelentették volna a szakítást…
műfaj: novella
