Monológ [optional bias]

Monológ

Valami elromlott… De akármi is volt, biztos, hogy nem csak az én hibámból. Hibáztam, mert túl sokszor mondtam, hogy „nekem mindegy”? Vagy, mert mellette foglalkoztam a barátaimmal is? Vagy talán, mert nem köszöntem külön neki, mikor beértem a munkahelyre? Bocsánat, ha tévedek, de szerintem a „sziasztok”-ba ő is beletartozik.

De hogy a legjobb barátomra legyen féltékeny – mert vele talán több időt töltöttem? – az már több a soknál. Én naiv idióta… Hogy is képzeltem, hogy az ő engedélye nélkül váltok két szót a többiekkel? Én ezt nem értem.

Tudtommal, ha szeretünk valakit, akkor úgy szeretjük, ahogy van és nem kérjük tőle, hogy változzon meg. Pont ez a lényeg. Senki sem lehet tökéletes, legfeljebb javíthat a hibáin, de erre az esetre akkor sem az a megoldás, hogy „Azt akarom, változz meg! Mert én ezt nem vagyok hajlandó elviselni.”

Ha nem vagy hajlandó elviselni, akkor mit képzeltél az elején? Hogy majd érted feladok mindent, eldobom a barátaim, az életem csakhogy neked jobb legyen?

Ha minden ilyen egyszerű lenne…

Pedig én tényleg éreztem valamit és azt hittem, te is… de összehazudtál hetet-havat, megaláztál és kibeszéltél másoknak. Ahány embertől hallottam vissza a légből kapott históriáidat, annyian mást mondtak, de egyre nem tudtam volna rábólintani, hogy ennek van valami igazság alapja.

És tudod mi a legszörnyűbb?

Hogy ezek után én még mindig képes lettem volna megbocsátani. Nem is tudod mennyit jelentett nekem egy kedves szó, egy apró bók, egy mosoly az arcodon…
Még most is fáj, ha visszagondolok azokra a szép napokra.

Te akartad ezt, nem tetszett, véget is vetettél neki. Még annyi beleszólásom sem volt, hogy megmondjam, én is fel tudnék sorolni ezer meg egy dolgot, amit utálok benned, de még sem tettem, mert szerettelek.

De már nem szeretlek. Miattad összetörtem, mint hervadt rózsa, mit porig szárított a nap perzselő sugara, te pedig átléptél rajtam minden szívfájdalom nélkül. Mégis, köszönetet kellene, hogy mondjak. Hála neked, tanultam a hibáimból és eleget szenvedtem ahhoz, hogy még egyszer ez ne forduljon elő.

Szerelem? Csak az időmet vesztegetem.