The Time Control - fanfictions

LOWRIDER

- Nem lehetünk együtt…

- Szívem, nem kell ezt tenned.

- Hát nem érted? A kapcsolatunk itt véget ér. Holnap elutazom…

- Kérlek, maradj – könyörgött a fiú és közelebb vonta magához. – Maradj.

- Nem lehet – suttogta a lány elhaló hangon.

A fiú szorosan magához húzta, mélyen a szemébe nézett, majd a mámor elködösült leple alatt csókban forrtak össze.

- Kérlek, ne hagyj itt. Szere-

- ENNYI!

A két fiatal egyszerre ugrott szét Kang rendező éles hangjára és lenéző, ugyanakkor gyűlölködő tekintettel fordítottak hátat egymásnak.

- Kevin! Édes fiam, ez neked szerelmi vallomás? Több érzelemmel! Romantikus filmet forgatunk, nem brazil szappanoperát!

- Nem tehetek róla, hogy képtelen vagyok szerelmet vallani ennek az önimádó fruskának, főleg nem úgy, hogy meg is kell csókolnom!

- Még neked áll feljebb?! Akkora az arcod, hogy full HD felbontásban nem férne el a kivetítőn!

- ELÉG! – kiáltott bele a rendező a megafonba, mire a civakodó színészek elhallgattak. – Újra – sóhajtotta és visszaült a rendezői székbe. – Második jelenet, csapó kettő!

Kevin erőt vett magán, megfogta a lány kezét és ismét átszellemült a szerepébe. Partnere is krákogott egy sort, majd nagyot nyelt és belevágott a szövegébe:

- Nem lehetünk együtt.

- Szívem, nem kell ezt tenned.

- Hát nem érted? A kapcsolatu.. áh! Ráléptél a lábamra te szerencsétlen! – szakította félbe a játékot a lány éktelen sipítozása.

- Muszáj volt megmozdulnom, nem bírom, hogy folyton a képembe lihegsz! – szállt vitába a szőke hajú.

- Majd adok én neked olyan képen lihegést, hogy míg élsz, nem felejted el!

- ENNYI! – csapta le mérgesen Mr. Kang a megafont. – Teljesen használhatatlanok vagytok. Mára végeztem veletek, de azt ajánlom, holnapra embereljétek meg magatokat különben mindketten ki lesztek rúgva! És most tűnés – intett és már szaladt is hozzá az egyik mellé kijelölt staff, hogy egy pohár enyhén buborékos ásványvízzel hűtse le a feltüzelt idegeit.

A lány vágott egy utolsó fintort és hosszú haját vállán átdobva az öltözőjébe tipegett.

- Teljesen kikészít! – fakadt ki a sminkes sunbae előtt. – Csak egy nagyképű egoista, semmi több!

- Idol… mire számítottál, édes? – mondta szemrehányóan a sunbae, miközben megigazította a forgatás közben lekopott sminkét. – Ne is foglalkozz vele Yumii-ssi.

Eközben Kevin öltözőjében…

- Egy percig sem bírja ki, hogy ne ő legyen a középpontban! Minden apróságért hisztizik, és persze, hogy mindig neki van igaza!

- Egyetértek. A nők mind egyformák – támogatta pártfogoltját a stylist fiatalember, miközben megtűzte újabb remekművének oldalán a cipzárt.

A két színészpalánta egyszerre sóhajtott fel saját tükreik előtt ülve, de ha tudták volna, hogy abban a pillanatban mindketten ugyan azt csinálják, inkább nem csinálták volna.

Végül Yumii unta meg előbb tükörképének bámulását. Összeszedte holmiját a plüss díványról, majd azokat rózsaszín retiküljébe gyömöszölve búcsút intett a sminkes lánynak és távozásra kényszerítette fáradt végtagjait. Lomhán ballagott le a lépcsőn és célba vette a főbejárati ajtót, de mikor keze annak kilincséhez emelkedett, egyből elkapta onnan egy másik kézzel való ütközés után, ami szintén az ajtó túloldalára akarta vinni tulajdonosát. Idegesen pillantott fel, hogy leteremtse az illetőt, aki van olyan merész, hogy pont akkor akar kilépni azon az ajtón, amikor ő is, de amint meglátta, hogy a türelmetlen tolakodó a legnemkívánatosabb személy az egész épületben, inkább hátrált két lépést. Kevin arcára hihetetlen grimasz ült ki, de végül nagy kegyesen kinyitotta az üvegajtót és előre engedte, mert azért mégsem veszett ki belőle minden udvariasság.

- Khm. Kösz – préselte Yumii, de látszott rajta, hogy igen nehezére esik kimondani ezt a kedvesnek mondható szót.

Átdobta vállán a táska pántját – ami nagy ráérősségében csúszott le róla – és villámléptekkel hátra sem nézve száguldott át a külső fotocellás ajtón, ki az utcára, hogy minél távolabb tudhassa magát a szőkétől.

- Vigyázz! – rántotta vissza hirtelen egy kéz egy világtalan kerékpáros elől, aki olyan tempóval szelte a járda betonlapjait, mintha maratoni rekordot készült volna megdönteni. Az így félresikerült lépéstől Yumii egyszeriben Kevin karjai között találta magát.

- Mosolyt kérek! – hallottak egy gúnytól bűzlő hangot, a következő pillanatban pedig vakuvillanás jelezte, hogy egy bulvárpletykára éhes paparazzi lekapta őket.

Yumii a váratlanul jött meglepetésben arcát kezével takargatva hámozta ki magát a megmentő karok közül és elrohant a tettek színhelyéről.

- Kérem, ne fotózzon! – fordított hátat a kamerának Kevin, de a nagy objektívvel ellátott Nikon csak kattogott megállás nélkül, míg taxiba nem szállt és elhajtott a kiadó épülete elől.

*

„A Lowrider sztárjainak romantikus pillanata” – olvasta a rendező az Asta magazin címlap sztorijának szalagcímét, majd a harmadik oldalra lapozott és rátért a cikk olvasására: - „Tegnap lekapták a Lowrider két főszereplőjét, miközben érzelmes búcsút vettek egymástól a Lotte Entertainment székháza előtt. A két színész a fárasztó forgatás után az ügynökségtől kilépve egymás karjaiban kötöttek ki…”

- Mi?! – csattant fel Yumii és kezével idegesen legyezni kezdte arcát. – Rendező, ez hazugság! Egy idióta biciklis száguldozott a járdán ő meg csak… - akadt el mondandója, miközben zavartan Kevinre mutogatott.

- Csak visszarántottam ezt a botlábút, különben elcsapták volna – vette át a szót az említett, mire Yumii felszisszent a kelletlen szóhasználaton. – Ez a cikk csak egy hazugs-

- Játsszátok el – szakította félbe Kang rendező.

- Mi? – kérdezték döbbenten egyszerre.

- Játsszátok el, hogy együtt vagytok.

- MI?! – belezengett a terem a hangjukba.

- Ma délután lesz egy sajtótájékoztató, ti pedig szépen el fogjátok játszani a valóságos álompárt – érzékeltette kezeivel a meghitt gondolatot. – Ellenvetés?

- Van! A filmben is éppen elég eljátszani…

- Kang-sam! – siránkozott Yumii. – Ennek semmi értelme! Mért kéne eljátszanunk, hogy együtt vagyunk a való életben is?

- Nézzétek a statisztikát – dugta az orruk alá az ezüstszínű Samsung táblagépét. – A nézettségetek kétszeresére nőtt az elmúlt tizenhét óra leforgása alatt. Szóval – nézett rájuk jelentőségteljesen – alakítsatok jól.

Azzal hóna alá vágta a táblagépet és kilépett az irodából.

Kora délután már nagy nyüzsgés volt az épület emeleti konferenciatermében. Riporterek és újságírók végtelen számban, vakuvillanások és egymásba lógó térmikrofonok amerre a szem csak ellátott a zsúfolásig telt helyiségben.

- Yumii-ssi! Yumii-ssi! Mióta vannak együtt?

- Mért titkolták a média előtt?

- Befolyásolja a kapcsolatuk a film forgatását?

- Kérem, válaszoljon!

Yumii csak ült beharapott ajakkal és idegesen gyűrögette szoknyájának szélét, de abban a percben inkább ordított és kézzel-lábbal tiltakozott volna az állítólagos kapcsolatuk ellen, minthogy vigyorogva válaszolt volna, de nem tehette. Kevinre pillantott, akit látszólag egyáltalán nem frusztrált a fennálló helyzet. Csak ült keresztbe vetett lábakkal és mosollyal az arcán válaszolt minden kérdésre, amit hozzá intézett a sajtó. A rendező látta, hogy egyáltalán nem fűlik a foga a dologhoz, ezért gyengén oldalba bökte és a fülébe súgott:

- Yumii-ssi, válaszolj a kérdésekre.

A lány fújt egyet és arcára erőltetett egy kelletlen félmosolyt, majd szólásra nyitotta a száját:

- Egyáltalán nem befolyásolja a forgatást – mondta érzelmektől mentes hangon. – Minden erőnkkel a filmre koncentrálunk.

- Mennyi idejük jut egymásra a szabadidejükben, mikor nem a filmmel vannak elfoglalva?

- A szoros napirend miatt elég kevés, de próbáljuk kiélvezni minden percét – válaszolt Kevin mosolyogva és kezét Yumiiéra helyezte az asztalon. A fekete hajú megborzongott a fiú érintésére, de nem esett ki a szerepéből annak ellenére, hogy legszívesebben pofonnal illette volna szép fehér arcán a bőrt.

- Igazán boldognak tűnnek – mondta az egyik riporter.

Túl jól játszom a szerepem – forgatta meg a szemeit Yumii e gondolatára.

- Igen, nagyon boldogok – bólogatott nagyban Mr. Kang és felállt az asztaltól. – Köszönjük, hogy részt vettek a sajtótájékoztatón. Reméljük kielégítő választ kaptak a kérdéseikre – azzal intett a két fiatalnak, hogy álljanak fel.

Így is tettek, és vonakodva ugyan, de összekulcsolták kezeiket, majd egyszerre köszönetet nyilvánítottak, és egy mély meghajlás után levonultak az emelvényről.

- Most már elengedhetsz – mondta Yumii undorodva és kirántotta a kezét Kevinéből.

- Gratulálok srácok! – robbant be közéjük vidáman a rendező. – Remekül játszottátok a szerelmes párt, az újságírók kajálták! Azt hiszem, mégsem rúglak ki titeket – veregette vállon őket, majd az irodájába indult, hogy személyesen is fogadjon néhány riportert egy exkluzív interjú erejéig a filmmel kapcsolatban.

- Én leléptem – szólalt meg Kevin és villámléptekkel elhagyta a termet.

- Tch – fújtatott Yumii. – Először kedves, utána meg csak úgy itt hagy? Mi ez már… - és idegesen levetette magát a fehér ülőgarnitúrára, hogy feldolgozza a nemrég történteket.

Másnap meg is jelent a következő cikk.

„A Lowrider forgatása hamarosan befejeződik, fellélegezhetnek a szereplők és végre több időt szentelhetnek a kapcsolatuknak. Kevin, aki Hyunggu-t, az egyik főszereplőt alakítja, elmondta, hogy a szoros időbeosztás miatt alig jut idő az együttlétre. A Lowrider premierje várhatóan a jövő hónapra tehető…”

- Most boldog? – sóhajtotta Kevin. – Remélem, a premier után befejezhetjük ezt a kis színjátékot.

- Természetesen – bólintott Mr. Kang és egy elégedett mosollyal a képén hátradőlt a székén.

Hetek teltek el boldog boldogtalanságban, amit a két fiatal töltött el egymáshoz kényszerítve. Egyáltalán nem örültek, de lassan hozzászoktak a gondolathoz és természetesnek vették, hogy van. Csak várták, hogy végre vége legyen és visszaszámolták a napokat, amikor még „együtt” lehettek. Egyetlen ember örült csak a népszerűségüknek, ami napról napra egyre magasabbra hágott a nézettségi mutatókon. A munkálatok ennek köszönhetően szaladtak, és lassan a film végéhez közeledtek. Már csak az utolsó mindent eldöntő jelenet volt hátra.

- Huszonkilencedik jelenet, egyes csapó!

Az olajzöld Chevrolet Impala begurult a díszlet közé. A volán mögül kinyúlt Hyunggu, azaz Kevin hosszú karja és megragadta Yumii csuklóját, aki a járdán sietett előre, hogy elérje a pontban éjfélkor induló New York-i járatot.
- Szállj be – mondta, de a lány nem mozdult.

Dermedten állt, lesütött szemekkel a földet pásztázta.

- Szállj be – ismételte.

- Már döntöttem, New York-ba megyek. Kérlek, hagyj-

- Oh Haesook! – kiáltotta a nevét és maga felé fordította. – Már megmondtam. Nem hagyom, hogy elmenj, érted?

- H-Hyunggu…

A fiú megnyomott a kocsi műszerfalán egy kis fekete gombot, és a Chevy eleje lassan megemelkedett. Egészen addig el sem engedte a gombot, míg a lány fejének magasságába nem ért. Akkor kihajolt az ablakon, és tarkójánál fogva magához húzta.

- Szeretlek – mondta és közelebb hajolt hozzá, de mielőtt ajkaik összeértek volna, mennydörgés-effekt zengte be a stúdiót.

- Jöhet az eső! – intett Kang rendező, mire megnyitották a mennyezeti csapokat így a víz zápor formájában lezúdult rájuk.

Hyunggu és Haesook pedig csak bámultak egymás szemeibe, majd Hyunggu közelebb hajolt és stúdió elsötétült, ezzel homályt borítva a csókra… ami igazából meg sem történt.

- És ennyi! – kiáltotta a rendező, majd reflektorok újból kigyúltak.

- Na végre – hajolt el Kevintől Yumii és megkönnyebbülten felsóhajtott.

A Chevy orra visszaereszkedett eredeti szintjére, Kevin pedig – akkor már csurom vizesen – kiszállt belőle. Két staff rohant oda hozzájuk és nyújtották nekik a száraz törölközőket, amikbe rögtön be is burkolóztak.
Mélyen meghajoltak mind a rendező, mind a stáb- és staff tagok előtt hálájuk jeléül. Hiába civakodtak ők ketten a nap huszonnégy órájából huszonkettőben, a film csak elkészült, és biztosra vehették a sikert.

- Szép munka srácok! – dicsérte meg őket elismerően Mr. Kang. – A forgatás ezzel véget ért. Köszönet a stábnak, a kellékeseknek, a statisztáknak és persze a színeszeknek! Szép munka volt emberek! – mondta, mire tapsvihar tört ki a teremben.

Yumii is elmosolyodott a rendező szavaira. Ez volt az első őszinte mosolya mióta a Lotte ügynökségéhez került Kevinnel együtt. Ezzel a szokatlan gesztussal az arcán vonult az öltözőjébe, hogy vizes ruháját lecserélje valami szárazra és megszabaduljon attól a töménytelen mennyiségű alapozótól, amit az arcára kent forgatás előtt a sminkes sunbae. De mikor az öltöző ajtajához ért megpillantotta az emlegetett szamarat Kevin öltözője előtt felhőtlen beszélgetésbe elegyedve vele.

- A kis dög… - sziszegte. Csak egy nagyképű idol, mi? Akkor minek teszed az agyad neki? – cikáztak fejében a gondolatok, és hirtelen maga sem tudta mi ez a fura érzés, ami előtört belőle. Ösztönből cselekedett mikor hatalmasat köszönt a folyosón szembe jövő fiatalemberre, aki nem mellékesen Kevin stylistja volt.

- Jason, szia! – és széles mosolyra húzódott a szája.

- Hali – intett vidáman a srác a maga laza, vagány módján. – Klassz voltál a forgatáson.

- Igazán? – kiáltott fel Yumii harsányan. – Köszönöm!

A hangos kacajra Kevin is odakapta tekintetét, amire Yumii csak egy elégedett vigyorral reagált, majd újból Jasonhöz fordult. Nem kellett sokáig várnia, addig nevetgélt a fiúval, míg egy mély hang félbe nem szakította a komolynak nem mondható eszmecserét.

- Khm, beszélhetnénk? – állt meg mögötte Kevin, mire lassan megfordult és egy lenéző pillantást küldött felé.

- Nem látod, hogy épp nem érek rá? – majd átdobta nedves tincseit a vállán és visszafordult Jasonhöz. – Hol is tartottunk?

Kevin idegesen fújt egyet, aztán hirtelen megragadta Yumii csuklóját és maga után húzta egészen az öltözőjéig, ahol becsapta maguk mögött az ajtót és kulcsra zárta azt.

- Elment az eszed?! – hisztizett a lány. – Azonnal nyisd ki az ajtót!

- Nyugodtan elmondhatod, nem foglak kinevetni – fonta keresztbe a karjait Kevin és nekidülleszkedett a tükrös asztalnak.

- Ugyan mit?

- Tetszem neked. Tudom, hogy csak féltékennyé akartál tenni Jasonnel – mondta azon a gúnyos, mindentudó hangján.

- Hah, még hogy féltékennyé? – nevetett erőltetetten Yumii. – Nem is tudom ki akart rámászni a sminkesemre.

- Ennek ahhoz semmi köze! Csak dumáltunk.

- Mi is csak dumáltunk – affektált. – Jobb, ha elfogadod a tényt, hogy Jason sokkal jobban élvezi az én társaságomat, mint a tiédet.

- A francokat! Jason teljes mértékig egyet értett velem abban, hogy egy idegesítő, hisztis liba vagy!

- Ha meg ez a véleményed, akkor a mi a fenének zártál be ide?! Azonnal engedj ki, vagy hívom a biztonságiakat! Hallottad Woo Sung Hyun?! Engedj-

Beléakadt a szó. A hangos, immáron bevett szokásnak számító veszekedésnek végül Kevin vetett véget egy hosszan tartó csókkal, ami végleg beléfojtotta a szót a lányba, aki nem merte bevallani magának a saját érzéseit. Sokan vagyunk így, azt hiszem.

Így esetnél fogva történt, hogy Kang-sam lemondta a sajtótájékoztatót, ahol ország-világ előtt kijelentették volna a szakítást…