DEAR ROOMMATE
- Így….j-jó lesz…?
- Kicsit feljebb.
- Így?
- Még egy kicsit balra.
Tudom, nem szép dolog, hogy ilyen instabil állapotban hagyom
szenvedni a létra legfelső fokán… de imádom nézni a feszülő hátizmait.
- Itt…jó lesz végre? – nézett le a válla felett némiképp
idegesen.
- Tökéletes – mondtam egy elégedett vigyorral az arcomon,
majd egy mozdulattal a helyére ütötte a szeget, aminek következtében a
fatákolmány meginogott alatta.
- Ha kiszórakoztad magad, fogd meg a létrát, míg lemegyek.
- Oké főnök – vágtam magam haptákba, és megragadtam a létra
két lábát.
Bosszús pillantásokkal illetett, amint a biztonságos padlót
tudhatta a talpa alatt, aztán leporolta a szeg beütése közben nadrágjára
hullott vakolatot, és a kalapácsot a szerszámos ládába hajítva a konyhába
fordult. Még morgott az orra alatt valami olyasmit, hogy „ezt még visszakapod”,
amitől biztosan betudtam magamnak a győzelmet. Diadalittas vigyorral a képemen
sasszéztam el a fürdőszoba felé, hogy győzelmemet megkoronázzam egy királyi
zuhanyzással, a kedvenc lila fürdőszivacsommal és a fahéjillatú tusfürdőmmel.
Elővettem egy puha törölközőt a szekrényből, és a zuhanykabin mellett álló
mosógép tetejére dobtam, majd megengedtem a forró vizet, kibújtam izzadságtól
illatozó gönceimből, és beálltam a zuhanyrózsa alá. Percekig folyattam magamra a
jóleső melegséget, mialatt szememet behunytam és relaxáltam.
Egy szempillantás alatt elrepült a nyári szünet és azon
kaptam magam, hogy egyetemre kell mennem. Ott kellett hagynom a napsütötte Busan
tengerpartjait, és beköltöznöm egy kis fővárosi albérletbe, egy vadidegennel
együtt.
Na jó… azért nem teljesen vadidegen. Egy szakon tanulunk, de
ezen kívül semmit sem tudunk egymásról, és, ami azt illeti… elátkoztam a napot,
amikor megláttam az albérletem ajtajában. Egyáltalán nem akartam lakótársat, de
az ingatlanos pasas, aki kiadta a lakást, valamit nagyon elbaltázott az
adminisztrációs résznél, és véletlenül mindkettőnknek ugyan ahhoz az ajtóhoz
adott kulcsot, ennél fogva kellett osztozkodnunk a mindössze másfél szobás kis kulipintyón. Mióta beköltöztünk, azaz
kerek tizenöt órája, mást sem csinálunk, csak egymás agyára megyünk.
Merengésemből kiszakadva a kis rózsaszín flakonért nyúltam,
majd nyomtam egy mogyorónyi pöttyöt a lila szivacs közepére és jól
meggyűrögettem, amitől rögtön habzani kezdett. Alaposan megmosakodtam a
fahéjillatot árasztó habos csodával, majd le is öblítettem. Még álltam egy
pillanatnyi időt a bizsergető meleg víz alatt, aztán elzártam a csapot és
elhúztam a zuhanyfüggönyt, de mikor kezem a törölközőért nyúlt, az nem volt a
helyén.
- Ezt keresed?
- Jézusom! – rántottam magam elé a függönyt, hogy eltakarjam
az Évakosztümbe öltözött testem. – Add azt ide!
- Gyere ide érte – mondta, és kaján vigyor terült el a
képén.
- Ne szórakozz velem, add ide, különben… – kezdtem egyre
idegesebb lenni és még jobban belekapaszkodtam a zuhanyfüggönybe.
- Különben, mi?
- K-Különben… - tapogattam magam mögött, és egy hirtelen
mozdulattal hozzávágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt, ebben az esetben a
szeretett fahéjas tusfürdőmet.
Nagyot csattant a fiú homlokán, amitől az ajtófélfának
tántorodott egy pillanat múlva pedig kábultan terült el a kövön.
Kihasználva a tétlenségét, villámgyorsan kiugrottam a
kabinból és magamra csavartam a földön heverő törölközőt, aztán fölé hajoltam,
hogy lássam nem-e szenvedett maradandó károsodást.
- Hé – böktem meg a vállát, de többszöri próbálkozás
ellenére sem tanúsított semmilyen életjelet. Hirtelen megijedtem, hogy talán
betörtem a koponyáját a habfürdős flakonnal, és itt leli halálát a fürdőszoba
küszöbén…
- Hé, ne szórakozz, hallod? – ráztam meg erőteljesen a
vállait, de miután erre sem reagált végleg kiborultam. Teljes erőmmel ütlegelni
kezdtem a mellkasát, és mikor egy pillanat erejéig abbahagytam, hirtelen
megragadta a csuklómat, és magára rántott, hogy ajkainkat alig választotta el
egy lélegzetvételnyi szünet. Ijedtségemet azonnal felváltotta a düh, és kedvem
lett volna még egy öklössel jutalmazni az akcióját, de ő csak gúnyosan
vigyorgott, és igencsak nehezére esett elfojtania a feltörni készülő
hahotázását.
- Azt hitted, mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése