6. fejezet: Hiszed vagy sem
Szeretném azt hinni, hogy ez csak
rossz álom, aminek mindjárt vége, de sajnos nem a templomban vagyok, ahol előre
megmondják, hogy mit higgyek és mit ne.
Még mindig a pisztolycső néz
velem farkasszemet és csak arra vár, hogy meghúzzák a ravaszát.
- Nos? – kérdezi a férfi.
Nem tudom, hogy azzal járok-e
jobban, ha hagyom, hogy itt helyben lelőjenek, vagy azzal, hogy ennek a
bűnözőnek a kezei közt legyen a borotvaélen táncoló életem.
Méltósággal meghalni vagy hagyni,
hogy bemocskoljanak? – ez itt a kérdés.
- A türelmem az egyetlen, ami nem
határtalan – mondja idegesen és kibiztosítja a fegyvert.
Túl drága az élet ahhoz, hogy csak úgy eldobd! – szólalt meg a kis
hang a fejemben.
Lassan eleresztem a
kilincset és visszaülök a díványra.
- Helyes, jófiú – mondja
és elteszi a pisztolyt.
- Csak árulja el, mért
akarnak megölni? – szögezem le az egyetlen megválaszolatlan kérdést.
- Ez neked túl bonyolult,
úgysem értenéd – dől hátra a karosszékben, és egy szivart vesz elő.
- Azért próbáljuk meg
hátha mégis.
Egy pillanatra megáll, és
rám néz. Sötét szemeivel szinte lyukat éget a retinámba, de állom a tekintetét.
Egy percig sem pillantok félre.
- Látom komolyan veszed a
dolgot. Hát legyen. Elmondom.
Rég óta tart már ez a
viszály a maffia fejese és az SM. Entertainment vezérigazgatója között.
Öt évvel ezelőtt történt,
mikor a japán maffia elrabolta a vezérigazgató lányát és részesedést követelt a
kiadó éves bevételéből. Az igazgató ezt persze megtagadta, de az édes kislányát
mindképpen vissza akarta kapni, ezért jutalom fejében, felbérelte a helyi
maffiát, hogy hozzák vissza a lányt. Sajnos a főnököt akkor is csak annyi
foglalkoztatta, hogy ezzel mekkorát lehet kaszálni, és ostobán elfogadta az
ajánlatot. Egy éjjel rátört a yakuza fejesére és addig kínozta míg az el nem
árulta hová rejtette a lányt, aztán pedig lelőtte. Ahogy ígérte, visszahozta a
lányt, és kérte a jutalmat, de az igazgató felrúgta az egyességet és
befagyasztotta a bankszámlát, ahova pénzt utalta. A főnök nagyon dühös volt,
megpróbálta feltörni a számlát, ezért feljelentették hitelkártyacsalás
vádjával, mire öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélték.
Bosszúból, tönkre akarta
tenni a legnagyobb jövedelmet hozó csapatot, azzal, hogy megöleti a kiadó szeme
fényét, a híres Lee Taemint. Az egész akciót a börtönből irányította és még csak
meg sem kellett erőltetnie magát – fejezi be a mondandóját, majd elégedetten
hátradől és rágyújt a szivarra.
- Világos. Már csak egy
dolgot nem értek. Ha a főnökének ennyire a szíve ügye ez a dolog, mért nem
öletett meg már akkor, amikor megtudta, hogy túléltem a robbanást? – tárom szét
kérdően a kezeimet.
- Azt hittük a természet
majd teszi a dolgát és előbb, vagy utóbb belehalsz a sérüléseidbe, de úgy tűnik,
valaki nagyon szerethet téged ezen a bolygón…
Gikwang...
Vajon ő is azt hiszi,
hogy meghaltam? Biztosan magát okolja a történtek miatt…
Egy jel. Ha tudnék egy
jelet adni, hogy élek és jól vagyok, azzal sokak lelkén könnyítenék. El sem
merem képzelni a rajongóim arcát, vagy a hyungjaim kisírt szemeit… Szörnyű.
Felemészt a tudat, hogy hány és hány embernek okozok szívfájdalmat, azzal hogy „meghaltam”…
De nem tehetek semmit. Csak csendben ülhetek és remélhetem, hogy ennél rosszabb
már nem lesz.
Ez a gyötrő, kínzó érzés…
bár lennék most inkább halott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése