Prológus~

    Ezüstös fényében pompázott a telihold az éjszakai égbolton. Csend volt. Csak a szél suttogott, megingatva néhány szürke falombot. 

    Az utca sötétjéből egy apró kislány alakja rajzolódott ki. Arca meggyötört volt, teste csontig soványodott az oly régóta tartó koplalástól. 

    Tovább fütyülte bánatát a hideg északi szél. És akkor... egy hang. És még egy, és még egy. Hangok egymásutánja, melyek dallamba olvadva törték meg az utca békés csendjét. 

    Megtorpant. A ház, ahonnan a zene szólt, hatalmas volt. Rögtön tudta, hogy csakis úri szerzetek lakhatják. Egy próbát mégis megér. 

    Hívogatóan csengett fülében a dallam, melyről bizony jól sejtette, hogy zongora lehet az. Megállt hát a hatalmas ajtó előtt. Apró kezét ökölbe szorította, összeszedte minden bátorságát, és félénken a lakkozott fához emelte kezét. Kettőt kopogtatott, mire a zene hirtelen elhallgatott.