Chapter 7.
Kezdett minden visszaállni a régi kerékvágásba. Izabella azonban nehezen tudott napirendre térni a sok teendő felett. Ugyan tehetségesnek bizonyult, de ének- és tánctudásán még bőven volt mit javítani, emellett persze állás után is kellett néznie. Hiszen ki tudja, hogy tényleg sikerül-e befutnia a kiadó által? Lehet, hogy csak időpocsékolás az egész, és akkor nem élhet élete végégig a SHINee pénzén, hiába főz, mos rájuk, valamit neki is be kell dobnia a közösbe.
Ezzel a tudattal indult állásinterjúra egy hétfői reggelen.
- Hé, Taemin, mizu? – állította meg a folyosón az említettet valaki.
- Jongin, hát téged is látni errefelé? – pacsizott le rég nem látott barátjával.
- Na igen, készül az új lemez – vigyorgott.
- Tényleg, Jaewon mondta, hogy ő készíti a koreográfiát a következő kliphez… - elmélkedett Taemin.
- És tudod ki lesz a producer?
- Ki? – vonta fel szemöldökét.
- Hát Shindong-sunbae – bökte ki Jongin, és elvigyorodott.
- Na akkor tuti valami paródia lesz belőle – nevette el magát Taemin.
Tudni illik, ha röhögőgörcsöt kap az ember egy SM videó láttán, abban tutira Shindong keze van.
- Attól tartok én is – nevetett Jongin is. – És hogy van a barátnőd?
- Be van táblázva szegény… Most is épp állásinterjún van. Nem értem miért akar annyira állást szerezni, három másik család is bőven elélne ötünk fizetéséből – vakarta meg nem értően a tarkóját.
- Túl lelkiismeretes, ez az ő baja. Tegnap énekóra után meghívtam egy kávéra, és nem engedte, hogy kifizessem az övét – tört ki nevetésben Jongin.
- Te csak ne hívogasd kávézni a barátnőmet, oké? – próbálta Taemin komolysággal mondani, de hangjában ott volt a megjátszottság, és játékosan barátja oldalába csípett.
- Igenis főnök! – vágta magát haptákba Jongin, de rögtön össze is görnyedt, az újabb oldalba csípéstől.
- Taemin! Jongin! Nincs semmi dolgotok? – jött velük szembe a folyosón Greg, és szúrós pillantásokat vetett rájuk.
- Majd találkozunk – intett a szőke, és szétszéledtek a folyosón.
- Bell! De jó, hogy látlak! – integetett a táncterem ajtajából Taeyeon. – Ma csajos estét tartunk nálunk, ott lesznek az f(x)-es lányok is, neked is jönnöd kell – mosolygott angyalian.
- Bell! – érkezett meg Taemin is és szorosan átölelte.
- Ah… - ámult Taeyeon. – Olyan aranyosak vagytok – kuncogott.
Izabella kissé elpirult a kijelentés hallatán, és Taemin mellkasába fúrta az arcát.
- Akkor este? – kérdezett rá újra Taeyeon.
- Mi lesz este? – mosolyodott el a maknae.
- Igen, köszönöm a meghívást sunbae – bújt ki Taemin karjaiból, hogy megölelhesse a lelkes sunbae-t.
- Csajos bulit csapunk nálunk – fordult Taeyeon a szőkéhez. – Ugye elengeded? – vetette be az ellenállhatatlan bociszemeket. Nem mintha tőle függne az, hogy hova mehet meg hova nem, csak már megtanulták a többiek, hogyha Izabellának bántódása esik, Taemin nem áll jót magáért.
- Persze, hogy elengedem – mosolygott rá. – De vigyázzatok az én hercegnőmre – nevetett és egy puszit nyomott Bell arcára.
- Mindenképpen – helyeselt Taeyeon. – Akkor este! – intett és visszatért a teendőjéhez.
- Szóval csajos este – mosolygott a szőke, miközben kézen fogva sétáltak a gyakornok termek felé. – Aztán nem ám valami striptízbárba mentek – nevette el magát.
- Pabo! – ütött bele gyengéden Izabella a vállába, majd ő is elnevette magát.
Jókedvűen huppantak le az egyik sarokpadra, ami a folyosó végén volt. Bell Taemin vállára hajtotta a fejét, lehunyta a szemét és csak élvezte azt a néhány perc szabadidőt, amit vele tölthetett.
- Hoztam neked valamit – törte meg Taemin a csendet és egy hosszúkás dobozt húzott elő a válltáskájából.
- Mi ez? – tapogatta Bell a gondosan becsomagolt ajándékot.
- Bontsd ki! – mosolyodott el Taemin.
Izabella félve kezdte meg a csomagolást a doboz sarkánál. Remélte, hogy semmilyen drága holmit nem rejt, hiszen ő nem az ajándékokért szerette Taemint. A legdrágább dolog, amit kaphatott tőle, az a szeretet volt. Ezt nem múlhatta felül semmilyen ékszer, vagy drágakő.
Óvatosan húzta le a csomagolópapírt, ami alatt egy rózsaszín dobozka rejtőzött. Taeminre pillantott.
- Rajta, nyisd ki – bátorította.
Feltárult a doboz teteje, amiből a kedvenc Disney mesehőse mosolygott vissza rá.
- Egy Belle baba! – emelte ki a dobozból. A meghatottságtól könnyek gyűltek a szemébe.
- Szépséget a szépségnek – mosolygott rá Taemin és puszit nyomott a homlokára. – Remélem, tetszik.
- Imádom! – kiáltotta el magát Bell és hozzábújt a hercegéhez. – Köszönöm.
Taemin szólásra nyitotta volna a száját, de félt kimondani azt a bizonyos szót. Mindig is félt a kudarctól, de talán ettől a legjobban. Félt, hogyha kimondja, talán elsieti a dolgot, vagy hogy Izabella esetleg nem érez ugyan így. Hiszen alig pár hete vannak együtt. Ennél több kell ahhoz, hogy kimondhassa: Szeretlek.
***
- Na milyen volt a csajos este? Nem szedtétek szét a házat? – nevetett Kibum a reggelije mellett.
Izabella kómásan vánszorgott ki a szobájából, és foglalt helyet mellette.
- Jó reggelt! Narancslét? – kérdezte tőle a konyhában sürgő Taemin.
- Angyal vagy, köszönöm – eresztett meg felé egy félmosolyt és a kezére hajtotta a fejét.
- Mikor értél haza? – tette le elé Taemin a poharat.
- Olyan fél négy körül – válaszolt Bell és belekortyolt a narancslébe. – Szerencsére ma délelőtt kimenőt kaptam, úgyhogy ha nem bánjátok, akkor én most visszafekszem – lépett Taemin mellé, egy puszit nyomott az arcára, és visszaballagott a szobájába.
- Szegény. Nagyon fáradt – ült le az asztalhoz Jinki is.
- Jó buli lehetett – nevetett Kibum és falatozni kezdett.
A tagok egyszerre elmosolyodtak, de Jinki rögtön megköszörülte a torkát, majd újra visszatért a komolysága.
- Na, csak csipkedjétek magatokat – utasította rendre őket kedvesen. – Nem akarjuk megváratni a sunbae-t, ugye? – kérdezte, mire a többiek egyértelműen megrázták a fejüket.
Éppen elütötte a delet az óra, mikor kipattantak Bell szemei.
- Úristen, elkésem! – ugrott ki az ágyból és berohant a fürdőszobába készülődni.
Alig tizenöt perc múlva el is készült, és már száguldott is lefelé a lépcsőházban. Taxit fogott és a kiadóhoz indult.
- Nagyon pontos vagy Izabella – dicsérte meg elismerően Greg.
- Köszönöm, igyekszem – hajolt meg előtte a lány és követte a folyosón.
- Lee Soo Man üzeni, hogy ma egy kicsit az EXO foglalkozik veled. Külön ének- és táncórákat fogsz venni tőlük – magyarázott hátrafelé Greg.
- Remek – mosolygott Bell. – Mikor kezdek?
- Most – kacsintott rá a manager. – Harmadik emelet, folyosó végén jobbra. Bár gondolom, tudod – nevetett.
- Igen, köszönöm – hajolt meg Bell és a lift felé indult.
Még ki sem szállt az üvegliftből, már hallotta a fiúk harsogását a terem felől. Valaki próbálta csitítani őket, kevés sikerrel. Halkan nevetett, majd kilépett a liftből és a hang irányába fordult.
- Bell! Annyeong! – kiabált messziről Luhan.
- Annyeong! – integetett neki és még szaporábbra vette a tempót.
Végre beért a terembe, ahol Suho próbálta csitítani a társaságot.
- Sziasztok srácok! – intett nekik is Bell és lepakolt az egyik székre.
- Áh, végre itt vagy – mosolygott rá a leader, majd végleg elfogyott a türelme és rákiáltott a társaságra: - Kuss legyen!
- Nyugi Junmyeon. Ne légy ideges – nevetett Chanyeol.
- Nem vagyok ideges! – csattant fel a vezető és próbálta türtőztetni az indulatait, mire Chanyeol még jobban elnevette magát a pukkadozó fején. Imádta, ha Suho agyára mehetett.
- Hé, srácok! – lépett be a terembe Kris. – Lepényleső lakatot fel, vendégünk van! – mutatott Bellre, mire elcsendesedett a társaság.
- Ez hihetetlen, nem hiszem el, hogy csak rám nem hallgatnak – pattogott Suho és összefonta kezét a mellkasa előtt.
- Mert hagyod, hogy felidegesítsenek – tette Kris a vállára a kezét. – A legjobb módszer, ha lekezeled őket – mondta lazán és leült egy székre a társasággal szemben.
Krist nem lehetett kihozni a sodrából. Talán ezért hallgattak rá jobban a tagok, mint Suhora. Persze Suho sokkal keményebben megkövetelte a dolgokat, ezért ha próba volt a legkisebb fegyelmezetlenségre is harapott, de hiába, a csapat mégis csak akkor hozta a legjobb formáját, ha a két leader együtt fegyelmezte a társaságot. Sokkal jobban odafigyeltek egymásra a tagok és odatették magukat.
- Még mindig nem értem, mért vagytok két alcsoportra osztva – vakarta a fejét Bell.
- Nem érdekes, miért vagyunk kettéosztva, attól egyik csapat sem értékvesztettebb vagy kevesebb. Mi együtt vagyunk az EXO, akárki akármit mond – hangzott a diplomatikus válasz Kristől.
- Világos – bólintott mosolyogva Bell, és megkezdték az órát.
Így teltek a napok. Izabella lassan beilleszkedett az SM family-be. Összekovácsolódott egy remek gyakornok csapattal, és a koreográfusokkal. A döcögősen indult karriere, most már egyenes úton ívelt felfelé. Boldog volt, hogy az élete új fordulópontot vett egy jobb irányba. Hiányzott neki Magyarország, de nem bánta, hogy hátrahagyta, hiszen tudta, hogy ez sem fog örökké tartani. Mindenki szeretné megízlelni a sztáréletet, de semmit sem kell túlzásba vinni, a legjobb a csúcson abbahagyni. Valami maradandót alkotni, hogy a név akkor se vesszen homályba, ha már nem a színpadon énekel, hanem csak otthon a zuhanyzó alatt.
Nem egyszerű élet, de ki mondta, hogy mindig a könnyebb út a jobb út?
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése