Chapter 8.
~5 hónappal később
A nap első sugarai töltötték meg fénnyel a szobát. Mocorogni kezdett, és kezével az ágyat tapogatta maga mellett
- Jó reggelt Tae… - szakadt félbe a mondat, mikor résnyire kinyitotta a szemét. Megint nem volt mellette.
Bosszúsan baktatott ki az étkezőbe egy szál topban és rövidnadrágban.
- Hol van Taemin? – kérdezte a többiektől.
- Korán elment. Elég paprikás kedvében volt – mondta Jinki – ami érhető is. – csúsztatta elé a napilapot.
- Megint ti vagytok a címlapon – lapozott Jonghyun a bizonyos cikkhez.
- Ilyen nincs…
- Várj, felolvasom – vette maga elé, és olvasni kezdte.
- Khm… a híres Lee Taemin ellenzi gyakornok barátnője, Izabella debütálását a közeljövőre nézve. Az idol állítása szerint, Izabella fényesen ívelő karrierje megtörheti a SHINee további, eddig zavartalan tevékenységeit. Zavaró tényező egy idol csapat lakásán belül egy újabb feltörekvő híresség. Taemin kételkedik benne, hogy valóban jó ötlet volt-e magával hoznia egy lányt, aki előbb a szívét, utána pedig hírnevét készül ellopni tőle…
- Mi?! – csattant fel Bell. – Ez hazugság! Már, hogy akarnám ellopni a hírnevét?! Nem én akartam gyakornok lenni a kiadónál, engem senki nem kérdezett meg arról, hogy akarom-e ezt az egészet! – fakadt ki.
- Nyugi, ülj le – nyugtatta le Kibum. - Ez csak egy pletykalap, semmi igazság alapja nincs az egésznek.
- Seggbe kéne rúgni azt a hibbant Chanyeolt – fogta az újságot Minho, és azzal a lendülettel a szemétbe is vágta.
- Véletlenül szólta el magát a sajtónak Minho-ssi. Nem haragszom rá, előbb-utóbb úgy is kiderült volna – szólt a védelem részéről Bell. – Nem is az a baj, hogy tudják, hanem az, hogy valaki elmond valakinek valamit, és akinek az a valaki elmondta, még húsz másik embernek elmondja és mire a sajtó fülébe jut, addigra tök más lesz a történet, ráadásul kiforgatják az egészet. Hazugság az egész! – magyarázta.
- Én ezt mind értem, de ha legalább a debütálásig titokban tartottátok volna, akkor most megkímélnéd magad az idegösszeomlástól még mielőtt tényleg híressé válsz – mondta Minho komolysággal.
- Szerintem már éppen elég híres vagyok így is. Én vagyok a szívtelen szívtipró gyakornok, aki idolok karrierjét dönti romba. Igazán nagyszerű – állt fel az asztaltól és dühösen csapta be maga után a szobaajtót.
- Ezt magyarázd meg nekem! – kiabált idegesen Lee Soo Man. – Mi ez?!
- Sunbae, elhiheti, hogy én ugyan ezt kérdezem – válaszolt Taemin monoton hangon.
- Hetek óta rátok van szállva a média, miért nem vagytok óvatosabbak?!
- Óvatosak vagyunk! Szinte ki sem merünk mozdulni együtt a házból, mert külön-külön is ránk akaszkodnak! Ez a kép nem is mostanában készült – mutatott az újságra. – Nincs semmijük sunbae, hazugság az egész! – csapott idegesen az asztalra.
- Rendben, hiszek neked, de akkor ez mégis minek az eredménye, ha még csak nem is mutatkoztok együtt? – járkált fel-alá az irodában Soo Man.
- Nem tudom, de ezzel csak a sajtó fogja tönkretenni a csapatot, nem Izabella – mondta Taemin és elhagyta az irodát.
- Na végre meg vagy – jött vele szembe az folyosón az említett.
- Ha a cikkről van szó, ne most. Már így is éppen eléggé felhúztam magam – fújtatott a szőke.
- Nem a cikkről van szó. Beszélnünk kell… kettőnkről – nézett rá komoran Bell.
- Ne most, próbánk lesz a holnapi Show Champion-re. Ha este hazaértem, megbeszéljük – lépett közelebb hozzá és egy pillanat erejéig átölelte, majd rögtön el is ment.
Izabella pedig csak állt dermedten a folyosón és bámult az egyre távolodó alak után.
***
Nagyjából fél tíz lehetett, mikor Bell hazaért. Ő sem úszta meg a magyarázkodást a gyakornok társai előtt. Egész nap a gyomorideg kerülgette, miközben rohant egyik óráról a másikra. Nem akart találkozni egyetlen előadóval sem a SM épületén belül, meg akarta kímélni magát a fejmosástól és a hosszas magyarázkodástól.
Fáradtan esett be az ajtón, de a java még hátra volt a napból. Remélte, hogy Taemin már hazaért, és végre nyugodt körülmények között tudják megbeszélni a dolgot.
Sötét volt a lakásban, csak a tévé fénye szűrődött ki a nappaliból, ami előtt Jonghyun és Kibum szunyókált békésen. Lábujjhegyen indult el a szobájuk felé, de mikor benyitott egy szintén alvó Taeminre talált. Bizonyára ő is fárasztó napon volt túl, így inkább nem zargatta a késői beszélgetéssel.
Lezuhanyozott és bebújt mellé a takaró alá. Remélte, hogy a holnap majd valami jobbat hoz.
Reggel, mikor kinyitotta a szemét, megint az üres ágy fogadta. Lassan kezdte megszokni, hogy az édes pillanatok már rég kivesztek az életéből.
- Jó reggelt – köszönt a többieknek, akik már az asztalnál ültek és falatoztak. Leült az egyetlen szabad székre és ő is csatlakozott.
Kínos csend telepedett az étkezőre. Senki nem szólt a másikhoz, mindenki bámulta a tányérját és csendben ette a reggelijét. Taemin kerülte Izabella tekintetét. Képtelen volt ránézni, fogalma sem volt arról, mit mondhatna neki.
Miután befejezték a reggelit, szétszéledtek, mindenki a saját szobájába, készülődni. Nem sokkal később megérkezett értük a kisbusz.
- Te nem jössz? – nézett hátra Jinki.
Bell végigpásztázta az arcokat, végül Taeminen akadt meg a tekintete. Ő persze rá sem nézett. IPhone-jának kijelzőjét bámulta, miközben bedugta fülhallgatóját a fülébe.
- Nem, majd később utánatok megyek – mondta és visszament a házba, a kisbusz pedig kigurult a parkolóból és egyenesen az MBC stúdiójához vitte őket.
***
- Oké fiúk, minden kész? – nézett be az öltözőben Jaewon. – Smink, haj, ruha?
- Egy pillanat – szólt a kellékes staff, aki az utolsó simításokat végezte Kibum ruháján.
- Remek. Tizenöt perc múlva kezdés! - azzal elment.
Még egy utolsót igazított a staff a ruhákon és kiegészítőkön aztán ő is elhagyta az öltözőt. Magukra maradtak a fiúk, ismét beállt a kínos csend.
- Bell mikor jön? - szólalt meg Jonghyun.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett rajta az említett.
- Emlegetett szamár - nevetett Kibum és megölelte.
- Csak nem kibeszéltetek? - mosolygott rá Bell.
- Dehogy! - legyintett Jonghyun. - Éppen azt kérdeztem, mikor érsz ide, és abban a pillanatban jöttél! Valamit tudok… - mondta sejtelmesen és visszaült a tükör elé a haját igazgatni.
Megint a kínos csend. Izabella feszengeni kezdett, zavartan pakolgatta a holmiját egyik székről a másikra. Mintha teljesen idegen emberekkel zárták volna egy szobába. Végül kibökte:
- Taemin. Beszélnünk kell.
- Miről? - nézett fel a szőke a magazinból, amit éppen olvasgatott.
- Hát… kettőnkről. Négy szem közt - tett célzást arra, hogy a fiúk most kissé zavaró tényezők, mire Jinki felnézett.
- Ne is zavartassátok magatokat, itt sem vagyunk.
Bell sóhajtott egyet, majd belenyugodott a helyzetbe és leült Taeminnel szemben.
- Letennéd azt a magazint, kérlek? Neked akarom mondani, nem annak, aki a címlapon van - kezdett ideges lenni.
Taemin kelletlenül ült fel a díványon és dobta félre az újságot.
- Kösz. Szóval - komolyodott el a hangja. - kicsit úgy érzem, hogy a kapcsolatunk… kihűlt. Szinte alig látjuk egymást, pedig egy lakásban élünk, egy szobában alszunk, és mégis arra ébredek minden áldott reggel, hogy üres az ágy mellettem. Tudom, hogy most nagy a nyomás felettünk, itt vannak a műsorok, a debüt, de…
- Nagy a nyomás? - szakította félbe Taemin, aki eddig a padlót bámulta. - Van fogalmad róla, hogy min megy keresztül a kapcsolatunk?! - kérdezte ingerülten. - Az egész szórakoztatóipar rajtunk csámcsog, és azt várod, hogy jó képet vágjak hozzá?
- Én ezt egy szóval sem mondtam…
- Az egész csapat híre forog kockán, a kis baklövésünk miatt! - szakította ismét félbe.
- Kis baklövés? - hökkent meg Bell. - Szóval én neked csak egy kis baklövés vagyok? Mióta itt vagyok csak megjátszottad az érzéseidet?! Azt hittem jó csapat leszünk mi ketten, elhiheted, hogy nekem sem könnyebb, nem csak a SHINee jó híre forog kockán, hanem az enyém is! Rólam pletykálnak a lapok, nem rólad!
- Izabella, ez nem rólad szól! - kiáltott rá dühösen Taemin, mire elcsendesült a szoba.
A tagok dermedten ültek. Egy szót sem mertek szólni. Teljesen ledöbbentek Taemin viselkedésén.
Könnyek szöktek Izabella szemébe.
- Persze… - mondta lesütött szemmel. - Mert minden csak rólad szól, igaz?! - kiabálta bele az arcába. - Rólad, a híres Lee Taeminről! - tört ki belőle a sírás. Felkapta a holmiját és az ajtó felé rohant.
- Sajnálom, hogy nem férek bele a tökéletes életedbe - nézett vissza az ajtóból, majd becsapta maga mögött és elrohant.
Csend. Döbbenten ültek az előbbi akció után.
- Hát ez… durva volt - szólalt meg Jinki.
- Kicsit túllőttél a célon Taemin - tette hozzá Minho és az ajtó melletti komódnak támaszkodott.
Nehezen jutottak el Taemin tudatáig a szavak. Másra sem tudott gondolni, csak az igaza védelmére.
- Két perc és kezdés! - szólt be az öltözőbe a staff.
Izabella sírva rohant a hátsó kijárat felé. Nem érdekelte semmi, csak, hogy minél gyorsabban eltűnjön innen. Végre elérte az ajtót, ám ahogy kilépett rajta, újságírók és fotósok hada lepte el.
- Hé, mosolyt kérek!
- Izabella, kérem, nyilatkozzon!
- Szakítottatok Taeminnel?
- Hagyjanak békén! - kiabálta Bell és próbálta eltakarni a sírástól vörös szemeit.
- Na, jó akkor most mindenki hátrébb lép két lépést! - lépett mögé egy hatalmas néger, groteszk, biztonsági őrnek tűnő fazon.
- Kösz Joe - fordult felé a könnyeit törölgetve.
- Ez a dolgom - mosolygott rá. - Ne hagyd, hogy kikészítsenek ezek a piócák.
- Nem fogom - erőltetett magára egy mosolyt Bell, majd hívott egy taxit és elhagyta az MBC stúdiót.
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése