Keep Your Head Down (18+)

Chapter 28.

Már az ajtó közelében jártam, mikor lépteinek halk nesze megütötte a fülem és még időben elhajoltam a rúgása elől, ami egyenesen a fejemet vette célba. Újból rúgott, ám ezúttal elkaptam a lábát éppen a fejem mellett. Azért szép teljesítmény ekkora magasságba emelnie a lábát a százhetven centijével.

- Ügyes.

- Hét évig balettoztam. Nem tudtad?

- Valahogy megéltem a boldog tudatlanságban – mondtam gúnnyal teli hangon és egy hirtelen mozdulattal kirúgtam alóla támaszkodó lábát, míg a másikat még mindig erősen tartottam, így gyakorlatilag tehetetlenül hanyatt vágódott. Fájdalmas nyikkanással terült el, miközben teljes súlyommal ránehezedtem a testére, ezzel a hideg padlóhoz szorítva őt. Egyáltalán nem törődtem azzal, hogy fájdalmat okozok, esetleg el is töröm valamijét. Tudatni akartam vele, hogy ez már nem játék, hanem véresen komoly dolog. Minden egyes kimondott szónak súlya van és kemény megtorlást von maga után, amíg Junmyeon csak él. És nem érdekel, ha erőszakhoz kell folyamodnom, mert nagyon úgy tűnik, hogy másképp nem lehet beleverni a csökönyös fejébe. De talán még így sem.

Mellkasa szaporán emelkedett fel-le közben gyilkos pillantásokkal illetve engem. Mitől változott így meg? Én tettem ilyenné? Már egyáltalán nem az a kedves, vidám és szorgalmas jókislány, aki volt. Elvesztette valódi kilétét és nem maradt hátra más, mint egy kemény és hideg jégpáncél. Akár csak magamat látnám. De egyszer minden jég megtörik, és ha neki sikerült megtörnie engem, úgy most rajtam a sor.

- Őszinte választ várok.

Szeretsz engem?

Persze, hogy szeretsz. Nagyon is tisztában vagyok az érzéseiddel, hiába hallgatsz.
De csak hallgatott és továbbra is kinyírlak-nézéssel méregetett. Hiába tudtam, az nem ugyan az, mintha ő mondta volna. Tőle akartam hallani.

- Akkor máshogy kérdezem. Engem szeretsz vagy Junmyeont?

Most elárultad magad.

Kérdésemre teste megfeszült és próbált lelökni magáról, de kísérlete valahányszor próbálta, kudarcba fulladt. És csak cukkoltam tovább az idegeit.

- Komolyan nem értem, hogy a csajokat mért mindig a rosszfiúk vonzzák. A jó srác már nem felel meg a kényes ízlésednek? – hajoltam egyre közelebb és közelebb minden szóval.

- Te szemét – sziszegte.

- Lehet – mondtam vállrántva és erőszakosan birtokba vettem ajkait.

Addig téptem, húztam, szívtam míg meg nem adta magát és belenyögött a csókba. Ekkor már felhagyott mindennemű ellenkezéssel, hogy elszakadjon tőlem.

Felesleges is lenne tiltakoznia, mert azt úgysem hagynám. És nem nyugszom, míg ki nem verem a fejéből a Junmyeon iránt táplált érzéseinek parányi szikráját is. Azt akarom, hogy tudja, hozzám tartozik, nem Kim Junmyeonhoz, nem máshoz, csakis hozzám.

Az enyém vagy.

Byul Yi

Teljesen elvesztettem a fejem. Mégis mit csinálok? Elméletben én most gyűlölöm Krist, akkor mégis miért hagyom, hogy azt csináljon, amit akar?!

De képtelen voltam kontrollálni a testem, annyira kívántam már a csókját, az érintését, hogy ösztönösen cselekedtem minden egyes mozdulatra.

Olyan hévvel csókolt, hogy levegőt venni is alig bírtam. Le voltam döbbenve a viselkedésén, de annál inkább élveztem a kis játékot és hamar átvettem az irányítást. Pillanatok alatt fordítottam a testhelyzetünkön, és felülre kerültem. A váratlan mozdulattól kissé meglepődött, de nem szakította meg a csókot. Lassítottam a tempón és puhán, sokkal szenvedélyesebben kóstolgattam ajkait. Keze közben utat talált a kezeslábasom cipzárjához, legördített magáról és ismét fölém kerekedett. Ajkai most nyakamat támadták be, forró csókot lehet minden porcikámra az államtól egészen a kulcscsontomig, ahol megállásra kényszerült a cipzár miatt. A pillanatnyi hatásszünet nem tartott sokáig, ujját a pici fémbe akasztotta és lassan elkezdte bontani a cipzárt. Mivel a kezeslábas alatt nem volt egyéb ruhadarab a fehérneműn kívül, elégedetten csókolgatta tovább mellkasomat.

Szomorúan vette tudomásul, hogy a cipzár a csípőmnél véget ér, így elkezdte lefejteni rólam a ruhát, de nem hagytam, hogy ilyen hamar véget érjen a játék. Belemarkoltam szőke hajába és felhúztam magamhoz, majd rögtön rátapadtam puha párnáira, mint egy éhes pióca. Kezét a derekam alá csúsztatta és kissé elemelt a talajtól, ezzel is közelebb vonva magához, majd befészkelte magát lábaim közé, mire megéreztem a nemes vágyát alsó felemhez nyomódni.

Ha eddig nem voltam elég feltüzelt állapotban, úgy már csak ennyi hiányzott. Lerántottam a cipzárját és nagy vehemenciával vetkőztetni kezdtem, hogy minél hamarabb megszabaduljon a feszes anyagtól, ami közénk állt. Kibújt a kezeslábas felső részéből, így elém tárult – a már nem először látott – csupasz, izmos felsőteste.

Folytattuk a heves csókcsatát, mialatt rólam is lekerült az egyetlen zavaró tényező. Elszakadt ajkaimtól és tovább haladt lefelé. Melleimnél elidőzött egy darabig, forró csókokkal illette a puha bőrt, de nem bíbelődött azzal, hogy kicsatolja és levegye rólam a melltartót, felesleges időhúzás lett volna a jelen körülményekre tekintve. Tovább puszilgatta, szívogatta a bőrömet, mire hatalmas sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Kezeim még mindig szőke tincseit borzolták, majd hirtelen a víz is kivert, mikor megéreztem forró leheletét. Ujjait a bugyim szélébe akasztotta és félig lehúzta, majd visszatért ajkaim kényeztetéséhez.

Belenyögtem a csókba, mikor keménységét a bejáratomnál éreztem. Elhelyezkedett lábaim között, fészkelődése közben hímtagját többször is hozzám érintette ezzel a végsőkig ingerelve feltüzelt testem.

- Gyerünkhh már… - nyögtem a szájába, mire kaján vigyor jelent meg a képén és egy gyors mozdulattal belökte merevségét, hogy kezeimet a számra kellett tapasztanom kiáltásom elfojtására.

Gyomrom görcsbe rándult, hátam ívben megfeszült, körmeimet pedig hátába mélyesztve sóhajtoztam szakadatlanul. Eltorzult arcom látványa még nagyobb mosolyt csalt az arcára, és lassan mozgatni kezdte csípőjét, amibe egész testem beleremegett.

Mikor látta rajtam, hogy kezdem élvezni a dolgot, már bátrabban és egyre nagyobbakat lökött rajtam, miközben szenvedélyes csókkal fojtotta belém a feltörni készülő hangokat. Fokozatosan gyorsított a tempón, én pedig éreztem, hogy hamarosan itt a vég.

- Kri… Krishh…ah – sóhajtottam a nyakába, majd egy utolsó erőteljes lökés után kicsusszant, és hangos nyögések közepette ért el minket a gyönyör.

Lihegve terült el mellettem a hideg padlón, elernyedt végtagjait hasamra ejtette, aztán önelégült fejjel, vigyorogva hajolt nyaki hajlatomba. Hát megtettük… emlékezetkiesés nélkül – tekergettem egy szőke tincsét. Felemelte fejét és lehajolt hozzám egy utolsó érzelemmel teli csókra. Pillangókkal a gyomromban, boldogan csókoltam vissza, és csak reménykedtem benne, hogy nem hallott minket senki…

*

Nagyjából dél múlhatott, mikor magamhoz tértem. Jólesően nyújtózkodtam egyet miközben átfordultam másik oldalamra, majd szememet kinyitva Kris tekintetével találkoztam.

- Jó reggelt, édes – mondta és kitűrt egy tincset a arcomból.

- N-neked is – viszonoztam bizonytalanul a szokatlan megszólítás hallatára.

Nem akartam megkérdezni, de nagyon is furdalta az oldalamat a kérdés: akkor most milyen kapcsolatban állunk mi? Barát? Vagy több mint barát?
Vagy csak jó volt a szex, de különben munkatárs… - ezt az opciót még véletlenül sem szerettem volna hallani. De meg volt rá az esély, hiszen ami tegnap történt, a felpaprikázott hangulat és pattanásig feszülő idegek mellékhatása volt, mégis… éreztem és tudom, hogy ő is érezte azt, amit én.

Már épp beletörődtem a gondolatba, hogy az állítólagos kapcsolatunk itt véget ér, de akkor felkönyökölt a paplanon és lágy csókot lehelt ajkaimra. Megdöbbentem és teljességgel reakcióképtelenné váltam.

Akkor még sem ennyi volt?

Belemosolyogtam a csókba, amit ő is észrevett és elhúzódott tőlem.

- Minek örülsz ennyire?

- Semminek, csak… - ujjaimmal alsó ajkamat kezdtem babrálni, közben arcát fürkésztem egy jelzésre várva.

Néhány kérdő pillantás után vette az adást és újból lehajolt, de még mielőtt szánk összeért volna, fülsüketítő sziréna harsant fel az épületben, egy pillanat múlva pedig hangos csattanással vágódott ki a szobaajtó, mire ijedten rebbentünk szét.

- Vörös kód! Vörös kód! – kiáltott be egy egyenruhás fazon majd tovább rohant.

Folytatása következik...