Chapter 11.
- Ahogy akarod – bólintottam, és igyekeztem megőrizni a higgadtságom, de az idő rohamos múlásával elég nehéz volt.
- Személyazonosító kártyát, hozzáférési engedélyt és látogatói határozatot kérek – sorolta.
Nagy mákom volt, hogy a központban Max összeírta a lehetséges iratokat, és mind bevésette velem estére. Magabiztosan nyitottam ki a táskát és húztam elő a millió papír közül azt a három darabot. Kyungsoo csak átfutott szemével mindegyiken, majd intett hogy kövessem az irodába.
- Nem sejtenek semmit, csak így tovább! Még van húsz perced – hallottam Max hangját a kis adóvevőből.
Megérkeztünk az irodához. Illedelmesen kinyitotta az ajtót és előre engedett. Ahhoz képest, hogy bűnöző, egészen jómodorú.
- Foglalj helyet – invitált az asztalhoz, ahol két másik fiatal srác ült. – A többiek? – kérdezte tőlük.
- Egy perc és jönnek – válaszolt a sötétebb bőrű, kalapot viselő fazon.
Alig, hogy ezt kimondta, ismét feltárult az ajtó és egy szintén öltönyt viselő srác lépett be.
- Hol van az a féleszű Chanyeol már megint?
- Késik. Még éjfél előtt itt lesz.
Chanyeol? Miféle Chanyeol? Csak nem…?
- Ki a vendégünk?
- Yoon Hee Joo-ssi, a szállítmányozási ellenőr, a főnök küldte – ült le az asztal mellé Kyungsoo és egy mappát csúsztatott át. – A lista.
Gyorsan átlapoztam, hogy tényleg meg van-e minden, majd belesüllyesztettem az aktatáskába.
- Hyung, be sem mutatsz minket a hölgynek? – mosolygott a velem szemben ülő.
- Igaz, milyen figyelmetlen vagyok – játszotta meg magát. – Hee Joo-ssi, ők itt Byun Baekhyun, Oh Sehun és Kim Jongin.
- Örülök – ráztam kezet sorban velük. Kissé furcsának találtam, talán ha egy-két évvel lehetnek idősebbek nálam, de ebből is csak az tükröződik, hogy micsoda fertő uralkodik ebben a városban. Ilyen fiatalok és már oszlopos tagjai a dílerbandának.
- Byulyi-ssi a lényeget gyorsan! Fogy az idő – hallottam ismét Max hangját.
- Khm. Szükségem lenne azoknak a városoknak, illetve intézményeknek a listájára ahova az árut szállítják – soroltam. – Valamint tudnom kell, a laborok címeit, ahol a szert gyártják.
- Ezek szigorúan bizalmas információk – komorodott el Kyungsoo.
- Ugyan – könyököltem fel az asztalra, miközben hátradobtam a hajam, így egy kis belátást engedve kivágott felsőmbe.
Őszintén szólva tartózkodtam ettől az egész „akciótól”, hiszen ez a rámenős stílus nem igazán az én műfajom, a ruhámról meg már nem is beszélve. De sajnos a drogcsempészek előtt nem igazán lett volna hitelesen a megjelenés tornacipőben, csőnadrágban és színes pólóban. Kénytelen voltam magamra erőltetni a feszülős cicanadrágomat kivágott felsővel, bakanccsal és fekete motoros dzsekivel.
- A főnök küldött. Ennyire nem bíztok bennem? – tekergettem egy kósza hajtincset. – Én vagyok a szállítmányozási ellenőr, tudnom kell mindenről, ha esetleg valami gond támadna.
- Igaz – bólintott Kyungsoo, azzal kihúzta az asztal fiókját és újabb mappa került terítékre.
- Nem volt korábban összetűzésetek más bandákkal?
- Ami azt illeti – kezdte Jongin – volt többször is. A főnök akkor még csak kísérletezett a Lightsaber-rel – és újabb kör sojut töltött.
- Igyál még egyet! – emelte meg a poharát Baekhyun. Láthatóan mindenkinek a fejébe szállt egy kicsit a pia.
Akkor megcsörrent Kyungsoo mobilja.
- Srácok! Shh, viselkedjetek, Junmyeon az! – csitította a társaságot.
- Junmyeon?
- Ja, Kim Junmyeon, a főnök tudod – dörzsölte a szemét Sehun, miközben nagyot ásított.
- Ja, persze! Persze, hogy tudtam – bólogattam nagyban.
Szóval így hívnak… Kim Jun Myeon.
- Hyung? – szólt bele a telefonba Kyungsoo. – Igen. Átadtam. Igen, még itt van – pillantott rám, majd felém nyújtotta a készüléket. – Veled akar beszélni.
Ettől tartottam. Le fogok bukni, simán rájön a hangomból.
- Oh, nem… nem tudok beszélni – tartózkodtam, de Kyungsoo halálosztó pillantásától inamba szállt a bátorságom és kikaptam kezéből a mobilt.
- I-igen? – szóltam bele alig hallhatóan.
- Minden rendben Hee Joo-ssi?
- Természetesen – köhögtem bele a szó végébe.
- Olyan fura a hangod, beteg vagy?
- Dehogy! Sajnálom, de mennem kell, nem akarom tovább feltartani a fiúkat – azzal kinyomtam és visszaadtam a telefont Kyungsoonak.
- Minden oké?
- Persze, persze – ziháltam.
Frusztráltam végigmérte az arcomat, mint aki kételkedik a szavamban. Vettem néhány mély lélegzetet, hogy lenyugtassam szapora szívverésem, majd felálltam az asztaltól, vállamra vetettem a dzsekimet és felmarkoltam az aktatáskát. Az ajtóhoz léptem, majd mielőtt kimentem volna rajta, megfordultam és széles mosolyra húztam a számat.
- Öröm volt veletek üzletelni. További jó szórakozást a hűvösön – mondtam gúnyos hangon, majd elkiáltottam magam: - MOST!
- Mi a…? – ennyit tudott mondani Kyungsoo, mielőtt a kommandósok berontottak volna.
- NDI! Le vannak tartóztatva! – fogott rájuk fegyvert Yunho, és intett, hogy kapják el őket.
- Rohadt zsaru vagy?!
- Mi van az őrökkel?!
- Tudtam! Már az elején bűzlött a dolog! – kiabáltak, de már hiába volt minden erőfeszítés. Bilincsbe verték kezeiket és elvitték őket, az árut pedig lefoglalták.
Hatalmas megkönnyebbülés volt, amint megláttam Krist közeledni. Legszívesebben azonnal a nyakába vetettem volna magam, de valami visszatartott. Ez a furcsa érzés… túl simán mentek a dolgok. Valami nem stimmel.
- Ostoba – hallottam egy hangot, majd egy kattanást.
Kris hirtelen fegyvert rántott, de arca rögtön elfehéredett, mint akinek a pincébe zuhant a vércukorszintje.
A vér is meghűlt bennem mikor megfordultam.
Suho állt velem szemben kibiztosított pisztollyal a kezében.
- Tudtam, hogy a te kezedtől bűzlik a dolog. Kim Jun Myeon – vetette elé szemrehányóan Kris.
- Mi? – hüledeztem. Ez nem a valóság, az képtelenség. Hogy lehetne a kedves, aranyos, mosolygós Suho az esküdt ellenség? Ez csak álom. Ébredj fel! – ráztam meg a fejem, de még mindig a pisztolycsővel néztem farkasszemet.
- Kellemetlen – nevetett Suho. – Csak azt ne mondd, hogy bedőltél ennek a pojácának – mutatott Krisre. – Eljátssza előtted a kemény zsarut, de közben ugyan úgy be van mocskolva a neve, mint az enyém. Nem igaz, Wu Fan?
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése