Chapter 1.
- Biztos minden rendben lesz? Mi ez a hangzavar?
- Egész biztos, ne aggódj! Mondtam, csak bulizunk egyet a
csajokkal.
- Oké-oké, nem nyaggatlak többet – kuncogott a vonal
túloldalán. – Aztán nem ám valami sztriptízbárban köt ki a bagázs?
- Hé édes, hogy feltételezhetsz ilyet rólam? – kínosan
nevetve a hajamba túrtam. – Most már leteszem. Jó éjt, szeretlek.
- Én is szeretlek. Boldog szülinapot – mondta, azzal
kinyomta.
- Na végre! – sóhajtottam fel.
- Mi van már megint? Most telefonált harmadszorra és még
nincs éjfél! A fiúd egy farok, Carter! – hisztizett mellettem a legjobb
barátnőm.
- Nem tehet róla, hogy paranoiás lett, anyuci meg apuci
beléverte a jó kisfiút – fintorogtam barátom nyafogásán, de akkor már régen nem
a józanész beszélt belőlem.
- Na gyerünk! – ragadt karon Mona és behúzott a zsúfolt
klubba.
- Szép estét hölgyek, na milyen a buli? – lépett színpadra a
műsor házigazdája. – A következő fellépő hosszú utat tett meg. Egyenesen
Szöulból repült ide hozzánk, hogy csak erre az estére magáévá tegye Miami
minden kiéhezett nőegyed szempárját a Terminal klubban! Fogadjátok hát nagy
szeretettel! A színpadon a Szőke Herceg!
Minden elsötétült. Az őrült nőtömeg sikítozása is
alábbhagyott, mikor felcsendült egy hang.
When the skys and the
grounds were one, the Legends through their twelve forces nurtured the tree of
life…
Lassan kigyúltak a fények a színpadon, de a Szőke Herceget takaró függöny még mindig
lent volt.
…a new world shall
open up.
Templomi haragszó zengte be a klubbot, majd hirtelen
felgördült a függöny, és a vakító reflektor előtt egy sötét alak rajzolódott
ki.
Careless careless,
shoot anonymus anonymus, heartless, mindless, no one who care about me?
Kigyúltak a fények, és egy igazi herceg tűnt fel a pódiumon.
Fején korona, alatta szőke haj fogta keretbe gyönyörű ázsiai vonásait. Díszes
ruha, rajta palást, kezében a jogar, úgy lépdelt lefelé a lépcsőn. Lassan
elhalkult a templomi zene, majd a harangszót, ütős dubstep elemek váltották
fel. A herceg hirtelen lekapta palástját, és a közönség soraiba hajította,
aminek hatására felsikoltott a tömeg. Mona-val közelebb verekedtük magunkat,
hogy jobban lássuk a színpadon incselkedő félistent, aki a lelkes sikolyokra
tovább ingerelt bennünket, és lassan bontogatni kezdte díszes ingének gombjait.
Félúton járt, mikor az első dollárok a színpad felé repültek. Csípőjével lassú
körzésbe kezdett, majd egyik kezét levezette alsó felén, közben végignyalt alsó
ajkán és érzékien beharapta azt.
Erre én sem bírtam tovább magammal. Hatalmas sikoly szakadt
fel tüdőmből, és közelebb férkőztem a színpadhoz, kezemben egy ötdollárost
lebegtetve. A herceg pedig folytatta királyi vetkőzését a trónuson.
Végre kibomlott a fehér ing, így rálátást engedett izmos, és
a felhevült levegőtől izzadt hasfalára. Kósza verejtékcsepp gördült végig
nyakától, egészen a nadrágja széléig, miközben lekerült róla a fölöslegessé
vált ruhadarab. Újabb ötdollárosért nyúltam kistáskám mélyére, mialatt ő
szemeivel a nézőközönséget pásztázta, végül tekintete rajtam állapodott meg.
Újabb köröket írt le csípőjével, kezével izgatta minden testrészét, majd mikor
újra a gyenge ponthoz ért, letérdelt és négykézlábra ereszkedve a színpad
fényes márványlapjaihoz dörgölőzött, mintha ott helyben megerőszakolta volna a
márványlapról visszaverődő tükörképét. Tovább bűvölte tekintetemet azokkal a
babonázó mandulavágású szemeivel, mikor leugrott a színpadról, és közeledni
kezdett felém. Megvadult nők tömegei őrjöngve és sikoltozva lóbálták kezükben a
dollárokat, de nem mertek hozzáérni egy ujjal sem a herceghez. Most nem nekik
állt a pálya.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy a szőke félisten tényleg
felém tart, felvettem a legkéjesebb, legingerlőbb arckifejezésemet, és az
ötdollárost kezeim között kezdtem sodorgatni. Egy lépéssel előttem termett,
könnyedén felkapott és csípőjére ültetett, majd lassan mozgatni kezdte alattam.
Rögtön kimelegedtem, levert a víz, és nem tudtam mást tenni, csak sóhajtozni a
végkimerülésig abban a tudatban, hogy egy valóságos herceg ruhán keresztül is
képes felingerelni minden porcikámat.
- Hogy hívnak kislány? – súgta a fülembe, ám nem úgy tűnt,
mint akit nagyon foglalkoztat a válasz. Ölbe kapott, majd azzal a lendülettel
felfektetett a színpadra, és fölém tornyosult.
- Carter – válaszoltam.
- Hány éves vagy Carter? – búgta nyakamba, és hozzám simult.
- Éppen ma huszonegy.
- Akkor boldog születésnapot – mondta, azzal véget vetett a
további beszélgetésnek.
Hevesen falta ajkaimat, miközben keze bebarangolta egész
testemet. Lábaim közé térdelt, úgy dörgölte alsó felemhez királyi szerszámát,
mire hangos sikolyokkal és repkedő ötdollárosokkal bombáztak minket a nézők.
Ideje volt, hogy én is kivegyem a részem a játékból.
Megmarkoltam gyönyörű szőke haját, és fejét elemeltem
mellkasomtól. Néhány elégedetlen pillantást vetett rám, de hagyta, hogy
elkalandozzak rajta. Nyakába karoltam, hogy könnyedén felhúzzam magam hozzá, és
körmeimmel csupasz, verejtékes hátát kezdtem karcolgatni, majd meglobogtattam
orra előtt a két ötdollárost.
- Szeretnéd? – kérettem magam.
Nem szólt, kaján vigyorra húzta száját, hanyatt döntött és
testével hullámozni kezdett rajtam. Kezdtem elveszteni a fejem, miután többször
is legérzékenyebb pontomhoz ért, de épp csak annyira, hogy minden egyes
alkalommal aprón belebizsergett a testem. Ismét csípőjére ültetett, majd hátra
döntött, hogy fejem majdnem a színpad márványlapjaival találkozott. Hátam ívben
megfeszült mikor visszahúzott, ledobott csípőjéről, és széles termeszben
megállt előttem. Kezeimet magas tartásba emelte, és ujjait lassan végighúzta
rajtuk vállaimtól egészen a kézfejemig, aztán megragadta csuklómat, térdeimet
berogyasztotta és egyszerűen átcsúsztatott lábai között, hogy meg sem álltam,
csak mikor a pódium lépcsőfokának ütköztem.
A közönség felocsúdott, hogy végre szabad a préda, és
láttam, hogy Mona is igencsak epekedik a színpad szélén. A herceg ügyet sem
vetve a felé repülő dollárokról, szexisen táncolni kezdett a dübörgő zenére. A
lábfejétől az ujja hegyéig, beleadott mindent a kéjes mozdulatokba, majd a zene
hirtelen elhallgatott. A közönség egy hangot sem hallatott, meghökkenten
figyelték a herceget, aki száznyolcvan fokos fordulatot vett, és lendületesen
megindult felém.
Még mindig a pódium előtt ültem abban a felingerelt
állapotban, ahogy az előbb magamra hagyott. Megállt előttem, és fejem éppen
abban a magasságban volt, hogy farkasszemet nézhettem a kígyóval. Újra
megszólalt a zene, egy mozdulattal lecsatolta nadrágszíját, felkapott a
földről, és már csak arra eszméltem, hogy a trónushoz kötözve ülök, ő meg
előttem tekereg félig kibontott nadrággal. Végignyaltam kiszáradt ajkaimon,
amit rögtön észre is vett, és forró csókkal jutalmazott.
- Óhajt még valamit a szülinapos? – lehelte számba.
- Hm, extra szolgáltatás nincs? – mosolyodtam el és a két
ötdollárost alsójának szélébe gyűrtem.
Vigyorogva eloldozta nadrágszíját, én pedig kényelembe
helyezkedtem a trónon, és vártam azt az extra
szolgáltatást.
Ő viszont csak hátrált néhány lépést, leemelte szőke
üstökéről a koronát, fejemre tette, majd mélyen meghajolt előttem, és kezet
csókolt.
- Te rohadt nagy mázlista! – dülöngélt mellettem Mona. – Ez
az ember egy félisten!
- Egy szexi félisten! – helyesbítettem. – Anyám, egy húszast
kellett volna a gatyájába tömnöm! És még kezet is csókolt…
Mindketten elnevettük magunkat, majd kótyagos fejjel a
hotelszoba felé indultunk.
*
- Basszus, Mona! Ébredj! – pattantam ki az ágyból, amint
megpillantottam az órát. – Mindjárt kilenc, Daniel bármelyik percben megjöhet!
- Mi van? – dörzsölte szemeit két ásítás közben.
- Tudod! Tegnap mielőtt elindultunk otthonról, mondta, hogy
kilencre értünk jön és elmegyünk reggelizni.
- Anyám, tényleg – dobta le magáról a takarót, és felállt,
de azzal a lendülettel vissza is szédült a paplan közé. – Bakker, de jó buli
volt az éjjel…
- Hé, Danielnek erről egy szót se! – szorítottam meg a
csuklóját, mire elnevette magát. Visszagondolva, hogy mit műveltem abban a
klubban azzal szexistennel, vagy inkább szexis istennel belőlem is előtört a
nevetés.
Egyszer vagyok huszonegy éves, és egyszer egy éjszakára
megengedhetem magamnak, hogy azzal kavarjak, akivel akarok a barátom tudta
nélkül. Egyszer élek.
Utána úgyis vissza kell térnem az unalmas, és normális
életembe, a jómódú emberek közé, és kisasszonyként élhetem le az életem egy
udvarias, figyelmes és gazdag kölyök mellett, akit szeretek. Ez az életem, de
százszor visszagondolok arra a hercegre, és egyszer sem bánom meg azt, amit
tettem. Szeretem Danielt, és remélem, hogy egyszer majd ő fogja nyújtani nekem
azt a bizonyos extra szolgáltatást.
Megszólalt a telefonom az ajtó melletti komódon. Egy sms.
„Sajnálom, hogy kések,
dugóba kerültem. Várjatok meg a hallban. Daniel”
Ma az isteni gondviselés úgy döntött nekünk kedvez. Hatalmas
megkönnyebbülést éreztem, az üzenet láttán, de ettől még nem szabadott
elkényelmesednünk, mert csak nőből vagyunk, és idő míg elkészülünk.
- Mona! – ripakodtam barátnőmre, aki rögtön felpattant és a
fürdőszoba felé baktatott.
Röpke fél óra alatt elkészültünk, és teljesen felfrissülve,
foglaltunk helyet a hallban. Nyoma se látszódott rajtunk a tegnapi bulinak.
„Hé édes, minden oké?
Hol vagy?”
„Piros lámpát kaptam a
kereszteződésnél. Egy perc és ott vagyok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése